A hajó

Mostanában elég sokat gondolkodtam azon, hogy mihez is hasonlítható a legjobban az ország helyzete. Évekkel ezelőtt, amikor részt vettem egy intézmény projektcsapatában úgy éreztük/tudtuk, hogy alkottunk valami újszerű, jó dolgot. Tán valahogy így érezhette magát annak idején a Titanic konstruktőr csapata is.

Aztán vízre bocsátották a hajót és egy darabig mentek is a dolgok. Szélcsendes nyugodt vizeken bármilyen és bármekkora jármű könnyen kormányozható/irányítható.

A kapitány és a legénység képességei ugyanis viharos időben és veszélyhelyzetben mutatkoznak meg igazán. Akkor, amikor gyors, határozott döntéseket kell hozni. Ebben a helyzetben látszik meg igazán a kapitány/vezető beállítottsága és felelősségérzete is.

Pár éve lehetőségem nyílt megnézni a Titanic-kiállítást, igazából egyetlen dolog érdekelt: KI volt a hídon, amikor megtörtént a tragédia és MIÉRT?

Nos. Akkor ott a Titanicon NEM a kapitány, hanem A hírnévre vágyó első tiszt volt.

TÚL gyorsan haladtak, mert Magának akarta a dicsőséget azért, hogy ezt a kivételes, egyedi luxushajót, az első hosszabb útján Ő viszi a kikötőbe.

Tapasztalatlan volt az északi vizek ismeretében, legegyszerűbben szólva csak a jéghegyek csúcsát látta, középszerű vezető, kicsinyes önérdekű vágyakkal.

Amikor elhangzott a kiáltás: JÉGHEGY ELŐTTÜNK, a nagy sebesség miatt a luxusóriást már nem tudta megfogni, irányba állítani, az ütközést elkerülni.

A felébredő(a pihenőidejét töltötte) kapitány SEM.

Ezen a ponton kiderült az egyetlen, de ez esetben sokak életét követelő konstrukciós hiba IS: kevés volt a mentőcsónak…illetve, meglehet, hogy nem lett volna az, de a fejetlenség ezen a vonalon is megmutatkozott.

A konstruktőr konklúziója az, hogy legközelebb TÖBB mentőcsónakot kell tervezni.

A rádiósé, hogy KELL egy kísérőhajó, jó kommunikációval.

A gépészé, hogyha kellő tudása van: nem kell teljesíteni minden utasítást.

A kormányosé: ugyanez

A kapitányé: hogy jobban válogassa meg a tisztjeit.

A legénységé: hogy jobban válogassa meg a kapitányt, akihez elszegődik

Az utasoké: hogy NE dőljenek be, minden látványelemnek, a JÓ konstrukció még önmagában nem garantálja azt, hogy a hajó a kikötőbe ér.

Attól tartok bármennyire is „nyomják a zenészek” ez a helyzet igencsak kezd erre hasonlítani.

Amit tán a legnehezebb és legrosszabb elfogadni, hogy katasztrófa esetén már nem az a kapitány/első tiszt dönt, akit választottak, akiben bíztak az út elején, hanem a mentés irányítója.

A jeges vízben egy dolgot lehet csinálni: pánik nélkül, türelmesen várni, hogy megérkezik a mentőhajó, helikopter. Amikor pedig odaér NEM nézni a legénység színét és azzal SEM illik foglalkozni, hogy milyen nyelven szólal meg.

Illetve lehet, de nem érdemes.

Rengetegen kerestek és kaptak már külföldi munkalehetőséget. Lehet csúnyán nézni Rájuk, mert  felszálltak akár az „Európa hajó”, akár a „US helikopterére”, lehet irigykedni is, de ezúttal VAN elég mentőcsónak.

Lesznek akiknek más irányba visz majd az útjuk és lesznek akik végül hazaérnek.

Túl kell lépni azokon a csalódásokon és veszteségeken, amik ezen az úton értek Minket, le kell győzni az újtól az ismeretlentől való félelmeinket, és bátran nézni a JÖVŐ felé.

Pénz-szex-hatalom

Akinek sok pénze és hatalma van BÁRMIT megtehet?

A múlt hét végén felröppent a hír, hogy valaki ismét EZT hitte…

„Őrizetbe vették a Nemzetközi Valutaalap vezérét, Dominique Strauss-Kahnt a New York-i Kennedy repülőtéren helyi idő szerint szombat délután. Három vádpontban emeltek ellene vádat.

A gyanú szerint Strauss-Kahn szexuálisan bántalmazta egy manhattani hotel szobalányát. A manhattani Sofitel hotel takarítónőjének vallomása szerint Strauss-Kahn az ágyba kényszerítette őt és szexuálisan bántalmazta, mielőtt elhagyhatta a szobát”.

Tegnap este az egyik rádió vendége volt Buda Béla az ismert és elismert pszichológus.

A fiatalabb riporter férfi kérdezte Őt, hogy mit gondol a háttérben meghúzódó okokról.

Lehet, hogy sokan meglepődtek, de én kevésbé azon, hogy alapszerepben, a férfiszerepben, a szexuális fejlődésben vagy a szexuális vágyak megélésének zavarában látja az okot, melyre a hatalommal járó értékzavar csak rátesz egy lapáttal. Valamint a kor előrehaladtával szintén felerősödnek a problémák.

Több neves közéleti személyt is hozott példának. A riporter nem egészen értett egyet azzal, hogy ez „csak” az idősebb korosztályt érinti és hozott egy-két fiatalabb példát.

Tehát maradtak abban, hogy a probléma minden ivarérett férfinál jelentkezhet.

Nagyon egyet tudtam érteni az urak eszmefuttatásával, bár úgy éretem, hogy oké megvan a diagnózis. És a megoldás?

Aztán rájöttem. A megoldás a Nőben van. Illetve a női szerepfelfogásban, szerepvállalásban.

Felvetődött a Bill Clinton eset kapcsán, hogy mi van, ha szegény Billy tényleg abban a tudatban volt, hogy Ő tetszik Mónikának és nem a pozíciója?

És mi van, ha Mónika féltette a lehetőségeit?

Korunk nagy csapdája.

Még sokszor nehezen elfogadott a társadalmakban, hogy egy nő is rendelkezhet ugyanazokkal a szellemi képességekkel, mint egy férfi.

 Ettől már csak az válthat ki rosszabb alapállapotot, ha az égiek ez esetben inkább „megverték” semmint „megáldották” a hölgyet nőies formákkal.

Még mindig él az a téves elképzelés, hogy okos NŐ csak bányarém lehet. A szép NŐ meg az ágyba való. Na, de mi van akkor, ha a NŐ szép is meg okos is?

Hát bizony az a szerencsétlen férfi a hormonháztartása következtében szerepzavarba kerülhet.

A NŐ két dolgot tehet:

1. Belemegy a „játékba”, de ezzel azt kockáztatja, hogy beragad az ágybetét szerepbe, ezért az igazi szellemi karrier útja nehézkessé, ha nem lehetetlenné válik.
2. Nem megy bele a játékba, de ezzel IS az állását kockáztatja.

Tehát gyakorlatilag az első esetben mindkét fél sérülni fog, személyiségében és az alapszerepében.

A második esetben ismét két lehetőség van:

1. El tudja magyarázni a helyzetet, a férfi megérti és felfogja.(EZ az ideális)
2. Nem tudja elmagyarázni a helyzetet, a férfi nem érti meg, nem fogadja el.

Ismét két lehetőség:

1. A férfi nagy nehezen megküzd Magával( kissé időigényesebb, de még mindig jó)
2. Állandó munkahelyi inzultusok, konfliktusok, munkahelyvesztés

Tehát én valójában az igazi megoldást a fejlődéspszichológiában látom.

Ha valaki tisztában van saját Magával, igényeivel és vágyaival, akkor meglátja azok kiélésének egészséges útját-módját is.

Ez esetben nincs állandó belső késztetése arra, hogy keressen.

Tud mit kezdeni a visszautasítással, nem hozza Magát olyan helyzetbe, mint a cikkben említett személyiség. Sokba került Neki ez a kis incidens.

A nők pedig legyenek annyira NŐK, hogy nem prostituálják magukat egy előnyösebb pozíció elérése érdekében, kihasználva, visszaélve  a férfiak eme gyengeségével.

A Bibliában benne van, hogy NE paráználkodj, de én jobban szeretek egy egyértelműbb megfogalmazást, ami így hangzik: NE SZERETKEZZ ÉRDEKBŐL!

Nem gondolom, hogy olyan nehéz lenne betartani, ugyanis valójában az ember egy szerető társra vágyik férfi és nő egyaránt. Kár ennek a lehetőségét elszúrni pár pillanatnyi ösztön-tornával.

Nagyon sok lelki sérülés(időnként testi is) összeszedhető az ilyen helyzetekkel, sokkal nehezebb utána visszatérni a „jó útra”.