„Gyertek hozzám mind kik éheztek és fáztok és én enni adok nektek és megmelegítelek titeket”(Jézus Krisztus)
Tegnap délután véget ért egy egy hétig tartó, közel 200 km-es gyalogtúra ami Miskolcról indult és Budapestre tartott célja a vidéken mélyszegénységben, munka nélkül tengődő emberek elszántságának, kitartásának, hitének, értékének megmutatása volt amolyan „ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez” módon.
Roppant kevés hírrel szolgált az emberek felé az immáron még véletlenül SE függetlenként említhető közmédia. Az interneten terjedtek a hírek többnyire AD ACTA. Valószínű ez lehetett az oka annak a kérdésnek is, amit az egyik pesti polgártársnő(ránézésre) tett fel az Alkotmány utcában a rendezvény után,miszerint „ezt ki szervezte, mert nem lehetett tudni róla semmit és én is véletlenül hallottam az éhségmenetről…”
Azt válaszoltam, hogy azok a munkások, akiket látott, de menet közben és az interneten ennyit sikerült L
Az ennyi megközelítőleg 2000 ember, akik végig kísérték illetve fogadták az elszánt gyaloglókat.
A héten nyomon követve az eseményeket érzékelhető volt, hogy valamennyire tartanak ettől az egésztől a kormány tagjai. Ez megmutatkozott a végpont viszonylagos távolságán és a fokozott rendőri készültségen is.
A színpadról a vándorok szóltak az emberekhez. Nehéz kiemelni, hogy egy-egy személy hogyan élte meg és mit üzent az ott lévőknek a legfontosabb tán, hogy három hét ultimátumot kapott a kormány, hogy megnyugtató módon rendezze a vidék helyzetét, ellenkező esetben ezeknek az embereknek a hite hegyeket fog megmozgatni. Nem félnek, az egyik felszólaló megemlítette a 300 spártait akik tartották addig a szorost, amíg felállt a teljes összevont hadtest a perzsák ellen.
Amikor megkérdezte, az egyik szónok, hogy „mennyit érsz?” vegyes volt a válasz körülöttem, néhányan használták magukra a Lázár-skálát, de a színpadon álló kimondta, hogy „annyit érsz, amekkora az emberséged”.
Ezektől az emberektől már nincs mit elvenni, ami megmaradt azt pedig NEM adják a tisztességüket, a becsületüket, az emberségüket. Bátran néznek szembe a fenevaddal és mondják a képébe a hitványságát.
Elhangzott a kérdés, hogy hol van a KDNP? Hova lett a kereszténység belőlük?
Ma reggel elővettem a „nagy könyvet”, tudtam mit keresek, mivel tudom, hogy olvassák, de nem szeretnek felöltözni attól még megtaláltam az üzenetet:
„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.”(Jelenések könyve 3:1-3)
Ez valóban így lesz. Senki nem tudja most még megmondani, hogy mikor telik be végképp a pohár, mikor fogja az emberek tömegei együtt kiáltani, hogy ELÉG VOLT. Mikor lesz ennek a hozzá nem értő, dilettáns, cinikus, hiteltelen, hatalomvágyó kormánynak és kiszolgálóinak elzavarása.
Valójában ők a szegény, de becsületes emberek szemében annyit érnek amennyik ugyanolyan körülmények között(pénz, paripa, fegyver nélkül) lennének és ez valljuk be a többségük esetében meglehetősen kevés, mondhatni szinte SEMMI.
Mivel biztos vagyok abban, hogy nem fognak úgy kimenni az emberek közé és beállni havat lapátolni, ahogy megtették azok a képviselők és politikusok, akik vállalták a 200 km-t, másképp fogják megtapasztalni a HIT próbáját.
„Mezítelen jöttem anyám méhéből és mezítelen térek a földbe ahonnan vétettem. Az Úr adta, az Úr elvette.”(Jób könyve)
A Teremtő meg ahogy eddig is ki fogja bírni, ha közben nem áldani, hanem továbbra Is káromolni fogják a nevét! Jó ideje nem kap a munkájáért tisztességes bért, mostanában munkát se nagyon, a tudására kapott papírokért meg nem adnak kenyeret!
A XXI. században a könyvek és internet korszakában a vak hit szerepét átveszi a tudás, az ismeret és a megtapasztalás ez egyénenként más és más. A tömegek megnövekedett és felfejlődött tudása és igényszintje pedig megköveteli az eddigi hatalomgyakorláson túlmutató felelősségteljes államigazgatást.
