2011. december 23., péntek

Miért késlekedik a Megváltó?


Közeleg  a karácsony .Sokan várják a Messiás, a megváltó eszme hordozójának születését, visszatértét, az Isteni igazságszolgáltatás megjelenítőjét, a jó és a rossz ismerőjét, az Igaz Bírót.
Azt hiszem, vélem, látom, hogy eljött az az időszak, amit így hívhatunk bátran: ÉBREDÉS.
Megjelenik az isteni igazság keresésének igénye, az isteni igazságszolgáltatás várása, az abba vetett hit.
Megpróbálom összekapni, hogy miket írtam eddig ezzel kapcsolatban. Ehhez "őseink szellemét" a történelmet hívom segítségül.
Az emberek ősidők óta keresik a magyarázatot létükre, a társadalom, a közösség jó működéséhez szükséges támpontokat, azokat az értékeket, eszméket, ami alapján megvalósítható lenne egy mindenki számára békés, élhető, a szükségleteket kielégítő állapot. Amennyiben így tetszetősebb a "paradicsomba vágyunk". Rengeteg elképzelés született, minden bizonyítható tudományos magyarázat nélkül. Az ateisták ezt szeretni fogják: mivel nem volt egyértelmű támpont, az emberek elkezdtek hinni valami földön túliban, ha úgy vesszük elkezdtek Isteneket teremteni. Totemizmus, politeizmus, monoteizmus…és így tovább.
Rengeteg kísérlet, próbálkozás volt ezek mentén felépíteni a társadalmakat, de mindig és minden korban megjelent a személyek kisebb-nagyobb csoportja, akik kihasználván az érzéseket, hiedelmeket öncélúvá változtatták az eszméket. Roppant egyszerű módon: néhány jól irányzott hazugsággal elérték, hogy Őket a "hívek" különbnek, az Istenektől származónak, kiválasztottnak tekintsék.
Sok olyan gondolkodó volt, aki ezt észrevette és szóvá is tette. Az eredmény ezekben az esetekben a személy halálával végződött. Az erőszak alkalmazása, az egyén vagy egy kisebb csoport érdekében áll. Ha végignézzük a háborúkat rájöhetünk arra, hogy kisebb érdekcsoportok összeütközése következményeként, önérdekérvényesítés céljából tör ki. A legnagyobb vesztesei pedig az ártatlanok, akik sokszor azt sem tudják/értik, hogy mi is történik.
A mások felett való uralkodás vágya, az öncélú lét és ennek következményei megtalálhatóak a történelemben, a vallási irodalmakban. Sőt! Saját bőrünkön tapasztalhatjuk.
Életünk során mindannyian találkozunk ezzel a "démonnal" és megláthatjuk, abban a tükörben ami a lelkünkben van. Ez, az a tulajdonság, amit, ahhoz, hogy közösségben tudjunk gondolkodni le kell tudnunk győzni először MAGUNKban. Azt a technikát fogom felhozni, amit az a személy alkalmazott, akinek oly sokan várják "dicsőséges eljöttét".
Amikor Jézus 40 napig elvonult EGYEDÜL a pusztába megkísértette az Ördög.
Először így szólt hozzá, amikor megéhezett: ha Isten Fia vagy miért nem változatod ezt a követ kenyérré?(megvannak a képességeid, miért nem használod?)
a válasz: nemcsak kenyéren és vízen(fizikai táplálék), hanem isten igéjén(szellemi táplálék) is él az ember.(az lehet, hogy én megtehetem, de nem mindenki és én ez szerint akarom látni a dolgokat)
Ekkor elvitte az Ördög egy magas helyre és megmutatta Neki a világ összes országát.
- Mindez az enyém és annak adom, akinek akarom. Neked adom mindezt, ha leborulsz előttem és engem imádsz.(változtasd meg az elképzeléseidet és gazdaggá és hatalmassá teszlek).
- Meg van írva az Urat a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.(ha hiszel valamiben, azt képviseld, ne qrvulj el)
Ezután elvitte egy magas templom tetejére.
- Ha Isten Fia vagy vesd le magad innen, mert meg van írva, hogy az Angyalok vigyáznak Rád.(légy vakmerő, bízz a segítőid jóindulatában, akkor is, ha nehéz helyzetbe hozod Őket)
- Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a Te Istenedet.(mi van, ha nem elég gyors, ügyes vagy egyszerre ugrottál valaki mással?)
Mivel nem járt sikerrel az Ördög eltávozott, EGY IDŐRE.
Sokan nem akarják elhinni, de a kulcs a MI kezünkben van, ha merjük használni.
Az önmagunkkal való szembenézés a legnehezebb, pedig az igazság és a hamisság egyaránt bennünk van.
Az istenek, angyalok, ördögök, boszorkányok ma is köztünk élnek, a képzeletünk szülötteiként, a fantáziánk megelevenedett lényeiként. És köztünk élnek a hamis krisztusok és a valódi is.
A jó és a rossz felismerése egy dolog. A kulcs a kettő közötti választás. A DÖNTÉS.
Az pedig, hogy mi lesz a kérdésre a válasz attól függ, hogy milyen meghatározó döntéseket hozunk az életünk során.
Jézust ugyanis annak idején nem Pilátus ítélte el, hanem a nép választása. Egyszer egy évben jogukban állt Nekik dönteni, ők választottak az elítéltek közül. Ez a választás most is adott ugyan csak 4 évente, de vezető szintre.
Nem mondom, hogy mindenkinek teljes sikerrel végződik a "belső harca", és eljut arra a vezetői minőségre amelyik a köz érdekében tud dönteni, nem is mindenki fog kiállni a nép elé vállalva a választással járó győzelem vagy vereség kockázatát, de ami sikerülhet 2000 év után azoknak a személyiségeknek a felismerése, akik igen és ezúttal amikor döntésre kerül a sor, hogy kinek az élete értékesebb Jézusé vagy Barabbásé egy eddigiektől eltérő választás.
Nagy hazugság ugyanis a felhők ködén fehér lovon való visszatérés állítása fizikai szempontból. Minden nép olyan vezető(ke)t érdemel, amilyet választ.
"Íme örömhírt mondok: megszületett a Megváltó!"
Békés, áldott karácsonyt kívánok!

2011. december 14., szerda

Real Justice: A valódi igazságszolgáltatás


(Kollégáimnak, barátaimnak, ellenségeimnek  és megfigyelőimnek)

Amikor pár éve kezdett begyűrűzni a nehézségek sora, de még igazából látványos megnyilvánulása nem volt részt vettem egy munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő mediátor továbbképzésen.
Ott találkoztam a resztoratív jóvátételi technikával, melyet számos országban alkalmaznak fiatalkorú bűnelkövetők esetében, rámutatva az elkövetés lélektani hatásaira túl az esetlegesen okozott anyagi károkon. Ezzel a technikával elítélődik a bűn, de nem bélyegződik meg a bűnös egy életre és visszavezethető a többségi társadalom által elvárt normák irányába.
Maga a módszer a közösség megtartó szerepére alapul. Bevonódnak a történetben mind az áldozat mind pedig az elkövető mellett a családtagjaik, közvetlen környezetük is.
A mediátor szerepe felhozni az érzéseket, a szembesítés, a megoldás felé való elmozdulás elősegítése. Az irányított beszélgetés során feltárulnak a kiváltó okok, az elkövetés érzelmi háttere.
Az utolsó két kérdés pedig, hogy hogyan lehetne helyrehozni? Az elkövető és a sértett is elmondja, hogy szerinte mi kell(ene) hozzá.
Vannak olyan gondatlanságból vagy szándékosan elkövetett károkozások, amelyek rendbetétele valójában azért szinte lehetetlen az elkövető részéről, mert túlmutat az aktuális lehetőségein. Ilyen például, ha valaki elkövet egy gyilkosságot vagy olyan érzelmi károkat okoz a másiknak, aminek korrekciójához nem rendelkezik a szükséges képességekkel, eszközökkel.
A sértett az ilyen esetekben ugyanis olyat fog kérni, amiben a helyzet ismétlődésének elkerülését és a maga módján való feldolgozás, megoldás lehetőségét látja.
 A karaktergyilkosságom után ezt mondta valaki: tévedtem. Hogyan tehetem jóvá: pénz, paripa, fegyver? Ez volt a válasz: ezt? Te? Sehogy! Bemocskoltál! A büdös életben nem akarlak látni, takarodj még a megyéből is!
„Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.”(James Patterson)

Az én és mások életével játszott ugyanis az illető, azt gondolva, hogy akinek hatalma van bármit megtehet.  Jóvátételi módja és lehetősége csak a könnyen visszadobható „munka” nevű labdára volt.
Megtette, amit a helyzet és én kívántam...

Ami most történik az országban és az emberekkel nem különbözik attól, ami velem történt meg. Nagyobb a méret, több embert érint, de valójában ugyanaz történik.
Valakik azt gondolják, hogy azért, mert hatalmat kaptak a kezükbe, az feljogosítja arra Őket, hogy kényük-kedvük szerint játszadozhatnak mások életével. A pozíció feljogosítja Őket arra, hogy kiverjék az emberek kezéből a labdáikat, rugdossák, megtapossák azokat.
És... Igen, jóvá tudják tenni: takarodjanak! Még az országból is!
Ezáltal lehetőséget adnak az „áldozataiknak”, hogy megoldják és feldolgozzák a Maguk módján mindazt a károkozást, amit kénytelenek voltak eddig elszenvedni miattuk.
Várjuk az ÚJ ESZME születését és azt, hogy ELTŰNJENEK A MÚLT SÖTÉT ÁRNYAI. 
Békés, áldott adventet(várakozást) kívánok mindannyiunknak, mert erről szól!

2011. december 9., péntek

Mennyből az Angyal...


2000 éve feltűnt a betlehemi csillag és megszületett a világ világossága...
Közeleg az a nap, amiről évszázadok óta úgy emlékezünk meg, hogy "megszületett a világ világossága". Körülbelül ezidőtájt tűnt fel az égen a betlehemi csillag, hogy utat mutasson a napkeletről üdvözlésére siető "királyoknak". Valójában nem "királyok" voltak. Bölcsek. Ismertek egy jövendölést, hogy egy bizonyos csillagállás alatt születni fog egy gyermek, aki megváltja a világot, helyreállítja eszméivel és cselekedeteivel az emberi lélek egyensúlyát, a világ békéjét.
Elindultak hát, hogy megkeressék...Királyt kerestek, elmentek tehát a helytartóhoz megkérdezni, hogy hol találják. Mivel érdemi választ nem kaptak, követték tovább a szerencsecsillagukat. Amikor megtalálták  akit kerestek, néhány szegény pásztor társaságában egy állatok etetésére szolgáló "bölcsőben", meghajoltak előtte és ajándékul adtak Neki olyan dolgokat, amelyek sokak szemében akkor a legértékesebbnek számítottak.
2000 év telt el ezen esemény óta. Sok csillag tünt fel az égen, hunyt ki vagy hullott alá, de a "betlehemi csillag" azóta is utat mutat a világosságot keresőknek.
Mielőtt a bölcsek elindultak, kémlelték az eget, összeszedték azokat a dolgokat, amelyeket "áldozati ajándékul" szántak erre az ügyre. Amikor pedig feltűnt, elindultak a hosszú úton nem törődve azzal, hogy mi vár Rájuk út közben vagy akkor amikor odaérnek. TUDTÁK kit/mit keresnek, mi a céljuk. Megtették, mert úgy vélték megéri.
Napkeleti bölcsek, józan pásztorok vagyunk-e vagy olyanok akiket elszédítenek a boltok kirakatából áradó hívogató fények, a mesterséges világítás csillogása, a hitelre kapható lapos TV-k múló dicsősége?
Megijedünk-e attól, hogy mi minden történhet az úton?
Visszafordulunk-e azért, mert nem ott találjuk, amit keresünk, ott ahol "lennie kéne" vagy követjük tovább a csillagunkat?
Oda tudjuk-e adni-nem törődve mások véleményével, a körülményekkel-az életünkből azt a szeletet, amit erre  szántunk?
A bölcsek hárman voltak és elég bölcsek, ahhoz, hogy előre tekintsenek, bíztak egymásban, a sikerben és a szerencsecsillagban, hogy elvezeti Őket ahhoz, amit keresnek...

Advent harmadik vasárnapján egy LILA ruhás angyal repül  át a világ felett elhozva a Teremtő Isten üzenetét...