(Kollégáimnak, barátaimnak, ellenségeimnek és megfigyelőimnek)
Amikor pár éve kezdett begyűrűzni a nehézségek sora, de még igazából látványos megnyilvánulása nem volt részt vettem egy munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő mediátor továbbképzésen.
Ott találkoztam a resztoratív jóvátételi technikával, melyet számos országban alkalmaznak fiatalkorú bűnelkövetők esetében, rámutatva az elkövetés lélektani hatásaira túl az esetlegesen okozott anyagi károkon. Ezzel a technikával elítélődik a bűn, de nem bélyegződik meg a bűnös egy életre és visszavezethető a többségi társadalom által elvárt normák irányába.
Maga a módszer a közösség megtartó szerepére alapul. Bevonódnak a történetben mind az áldozat mind pedig az elkövető mellett a családtagjaik, közvetlen környezetük is.
A mediátor szerepe felhozni az érzéseket, a szembesítés, a megoldás felé való elmozdulás elősegítése. Az irányított beszélgetés során feltárulnak a kiváltó okok, az elkövetés érzelmi háttere.
Az utolsó két kérdés pedig, hogy hogyan lehetne helyrehozni? Az elkövető és a sértett is elmondja, hogy szerinte mi kell(ene) hozzá.
Vannak olyan gondatlanságból vagy szándékosan elkövetett károkozások, amelyek rendbetétele valójában azért szinte lehetetlen az elkövető részéről, mert túlmutat az aktuális lehetőségein. Ilyen például, ha valaki elkövet egy gyilkosságot vagy olyan érzelmi károkat okoz a másiknak, aminek korrekciójához nem rendelkezik a szükséges képességekkel, eszközökkel.
A sértett az ilyen esetekben ugyanis olyat fog kérni, amiben a helyzet ismétlődésének elkerülését és a maga módján való feldolgozás, megoldás lehetőségét látja.
A karaktergyilkosságom után ezt mondta valaki: tévedtem. Hogyan tehetem jóvá: pénz, paripa, fegyver? Ez volt a válasz: ezt? Te? Sehogy! Bemocskoltál! A büdös életben nem akarlak látni, takarodj még a megyéből is!
„Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.”(James Patterson)
Az én és mások életével játszott ugyanis az illető, azt gondolva, hogy akinek hatalma van bármit megtehet. Jóvátételi módja és lehetősége csak a könnyen visszadobható „munka” nevű labdára volt.
Megtette, amit a helyzet és én kívántam...
Ami most történik az országban és az emberekkel nem különbözik attól, ami velem történt meg. Nagyobb a méret, több embert érint, de valójában ugyanaz történik.
Valakik azt gondolják, hogy azért, mert hatalmat kaptak a kezükbe, az feljogosítja arra Őket, hogy kényük-kedvük szerint játszadozhatnak mások életével. A pozíció feljogosítja Őket arra, hogy kiverjék az emberek kezéből a labdáikat, rugdossák, megtapossák azokat.
És... Igen, jóvá tudják tenni: takarodjanak! Még az országból is!
Ezáltal lehetőséget adnak az „áldozataiknak”, hogy megoldják és feldolgozzák a Maguk módján mindazt a károkozást, amit kénytelenek voltak eddig elszenvedni miattuk.
Várjuk az ÚJ ESZME születését és azt, hogy ELTŰNJENEK A MÚLT SÖTÉT ÁRNYAI.
Békés, áldott adventet(várakozást) kívánok mindannyiunknak, mert erről szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése