Miért késlekedik a Megváltó?

Közeleg  a karácsony .Sokan várják a Messiás, a megváltó eszme hordozójának születését, visszatértét, az Isteni igazságszolgáltatás megjelenítőjét, a jó és a rossz ismerőjét, az Igaz Bírót.

Azt hiszem, vélem, látom, hogy eljött az az időszak, amit így hívhatunk bátran: ÉBREDÉS.

Megjelenik az isteni igazság keresésének igénye, az isteni igazságszolgáltatás várása, az abba vetett hit.

Megpróbálom összekapni, hogy miket írtam eddig ezzel kapcsolatban. Ehhez "őseink szellemét" a történelmet hívom segítségül.

Az emberek ősidők óta keresik a magyarázatot létükre, a társadalom, a közösség jó működéséhez szükséges támpontokat, azokat az értékeket, eszméket, ami alapján megvalósítható lenne egy mindenki számára békés, élhető, a szükségleteket kielégítő állapot. Amennyiben így tetszetősebb a "paradicsomba vágyunk". Rengeteg elképzelés született, minden bizonyítható tudományos magyarázat nélkül. Az ateisták ezt szeretni fogják: mivel nem volt egyértelmű támpont, az emberek elkezdtek hinni valami földön túliban, ha úgy vesszük elkezdtek Isteneket teremteni. Totemizmus, politeizmus, monoteizmus…és így tovább.

Rengeteg kísérlet, próbálkozás volt ezek mentén felépíteni a társadalmakat, de mindig és minden korban megjelent a személyek kisebb-nagyobb csoportja, akik kihasználván az érzéseket, hiedelmeket öncélúvá változtatták az eszméket. Roppant egyszerű módon: néhány jól irányzott hazugsággal elérték, hogy Őket a "hívek" különbnek, az Istenektől származónak, kiválasztottnak tekintsék.

Sok olyan gondolkodó volt, aki ezt észrevette és szóvá is tette. Az eredmény ezekben az esetekben a személy halálával végződött. Az erőszak alkalmazása, az egyén vagy egy kisebb csoport érdekében áll. Ha végignézzük a háborúkat rájöhetünk arra, hogy kisebb érdekcsoportok összeütközése következményeként, önérdekérvényesítés céljából tör ki. A legnagyobb vesztesei pedig az ártatlanok, akik sokszor azt sem tudják/értik, hogy mi is történik.

A mások felett való uralkodás vágya, az öncélú lét és ennek következményei megtalálhatóak a történelemben, a vallási irodalmakban. Sőt! Saját bőrünkön tapasztalhatjuk.

Életünk során mindannyian találkozunk ezzel a "démonnal" és megláthatjuk, abban a tükörben ami a lelkünkben van. Ez, az a tulajdonság, amit, ahhoz, hogy közösségben tudjunk gondolkodni le kell tudnunk győzni először MAGUNKban. Azt a technikát fogom felhozni, amit az a személy alkalmazott, akinek oly sokan várják "dicsőséges eljöttét".

Amikor Jézus 40 napig elvonult EGYEDÜL a pusztába megkísértette az Ördög.

Először így szólt hozzá, amikor megéhezett: ha Isten Fia vagy miért nem változatod ezt a követ kenyérré?(megvannak a képességeid, miért nem használod?)

a válasz: nemcsak kenyéren és vízen(fizikai táplálék), hanem isten igéjén(szellemi táplálék) is él az ember.(az lehet, hogy én megtehetem, de nem mindenki és én ez szerint akarom látni a dolgokat)

Ekkor elvitte az Ördög egy magas helyre és megmutatta Neki a világ összes országát.

- Mindez az enyém és annak adom, akinek akarom. Neked adom mindezt, ha leborulsz előttem és engem imádsz.(változtasd meg az elképzeléseidet és gazdaggá és hatalmassá teszlek).

- Meg van írva az Urat a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.(ha hiszel valamiben, azt képviseld, ne qrvulj el)

Ezután elvitte egy magas templom tetejére.

- Ha Isten Fia vagy vesd le magad innen, mert meg van írva, hogy az Angyalok vigyáznak Rád.(légy vakmerő, bízz a segítőid jóindulatában, akkor is, ha nehéz helyzetbe hozod Őket)

- Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a Te Istenedet.(mi van, ha nem elég gyors, ügyes vagy egyszerre ugrottál valaki mással?)

Mivel nem járt sikerrel az Ördög eltávozott, EGY IDŐRE.

Sokan nem akarják elhinni, de a kulcs a MI kezünkben van, ha merjük használni.

Az önmagunkkal való szembenézés a legnehezebb, pedig az igazság és a hamisság egyaránt bennünk van.

Az istenek, angyalok, ördögök, boszorkányok ma is köztünk élnek, a képzeletünk szülötteiként, a fantáziánk megelevenedett lényeiként. És köztünk élnek a hamis krisztusok és a valódi is.

A jó és a rossz felismerése egy dolog. A kulcs a kettő közötti választás. A DÖNTÉS.

Az pedig, hogy mi lesz a kérdésre a válasz attól függ, hogy milyen meghatározó döntéseket hozunk az életünk során.

Jézust ugyanis annak idején nem Pilátus ítélte el, hanem a nép választása. Egyszer egy évben jogukban állt Nekik dönteni, ők választottak az elítéltek közül. Ez a választás most is adott ugyan csak 4 évente, de vezető szintre.

Nem mondom, hogy mindenkinek teljes sikerrel végződik a "belső harca", és eljut arra a vezetői minőségre amelyik a köz érdekében tud dönteni, nem is mindenki fog kiállni a nép elé vállalva a választással járó győzelem vagy vereség kockázatát, de ami sikerülhet 2000 év után azoknak a személyiségeknek a felismerése, akik igen és ezúttal amikor döntésre kerül a sor, hogy kinek az élete értékesebb Jézusé vagy Barabbásé egy eddigiektől eltérő választás.

Nagy hazugság ugyanis a felhők ködén fehér lovon való visszatérés állítása fizikai szempontból. Minden nép olyan vezető(ke)t érdemel, amilyet választ.

"Íme örömhírt mondok: megszületett a Megváltó!"

Békés, áldott karácsonyt kívánok!

Real Justice: A valódi igazságszolgáltatás

(Kollégáimnak, barátaimnak, ellenségeimnek  és megfigyelőimnek)

Amikor pár éve kezdett begyűrűzni a nehézségek sora, de még igazából látványos megnyilvánulása nem volt részt vettem egy munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő mediátor továbbképzésen.

Ott találkoztam a resztoratív jóvátételi technikával, melyet számos országban alkalmaznak fiatalkorú bűnelkövetők esetében, rámutatva az elkövetés lélektani hatásaira túl az esetlegesen okozott anyagi károkon. Ezzel a technikával elítélődik a bűn, de nem bélyegződik meg a bűnös egy életre és visszavezethető a többségi társadalom által elvárt normák irányába.

Maga a módszer a közösség megtartó szerepére alapul. Bevonódnak a történetben mind az áldozat mind pedig az elkövető mellett a családtagjaik, közvetlen környezetük is.

A mediátor szerepe felhozni az érzéseket, a szembesítés, a megoldás felé való elmozdulás elősegítése. Az irányított beszélgetés során feltárulnak a kiváltó okok, az elkövetés érzelmi háttere.

Az utolsó két kérdés pedig, hogy hogyan lehetne helyrehozni? Az elkövető és a sértett is elmondja, hogy szerinte mi kell(ene) hozzá.

Vannak olyan gondatlanságból vagy szándékosan elkövetett károkozások, amelyek rendbetétele valójában azért szinte lehetetlen az elkövető részéről, mert túlmutat az aktuális lehetőségein. Ilyen például, ha valaki elkövet egy gyilkosságot vagy olyan érzelmi károkat okoz a másiknak, aminek korrekciójához nem rendelkezik a szükséges képességekkel, eszközökkel.

A sértett az ilyen esetekben ugyanis olyat fog kérni, amiben a helyzet ismétlődésének elkerülését és a maga módján való feldolgozás, megoldás lehetőségét látja.

 A karaktergyilkosságom után ezt mondta valaki: tévedtem. Hogyan tehetem jóvá: pénz, paripa, fegyver? Ez volt a válasz: ezt? Te? Sehogy! Bemocskoltál! A büdös életben nem akarlak látni, takarodj még a megyéből is!

„Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.”(James Patterson)

Az én és mások életével játszott ugyanis az illető, azt gondolva, hogy akinek hatalma van bármit megtehet.  Jóvátételi módja és lehetősége csak a könnyen visszadobható „munka” nevű labdára volt.

Megtette, amit a helyzet és én kívántam...

Ami most történik az országban és az emberekkel nem különbözik attól, ami velem történt meg. Nagyobb a méret, több embert érint, de valójában ugyanaz történik.

Valakik azt gondolják, hogy azért, mert hatalmat kaptak a kezükbe, az feljogosítja arra Őket, hogy kényük-kedvük szerint játszadozhatnak mások életével. A pozíció feljogosítja Őket arra, hogy kiverjék az emberek kezéből a labdáikat, rugdossák, megtapossák azokat.

És... Igen, jóvá tudják tenni: takarodjanak! Még az országból is!

Ezáltal lehetőséget adnak az „áldozataiknak”, hogy megoldják és feldolgozzák a Maguk módján mindazt a károkozást, amit kénytelenek voltak eddig elszenvedni miattuk.

Várjuk az ÚJ ESZME születését és azt, hogy ELTŰNJENEK A MÚLT SÖTÉT ÁRNYAI. 

Békés, áldott adventet(várakozást) kívánok mindannyiunknak, mert erről szól!

Mennyből az Angyal...

2000 éve feltűnt a betlehemi csillag és megszületett a világ világossága...

Közeleg az a nap, amiről évszázadok óta úgy emlékezünk meg, hogy "megszületett a világ világossága". Körülbelül ezidőtájt tűnt fel az égen a betlehemi csillag, hogy utat mutasson a napkeletről üdvözlésére siető "királyoknak". Valójában nem "királyok" voltak. Bölcsek. Ismertek egy jövendölést, hogy egy bizonyos csillagállás alatt születni fog egy gyermek, aki megváltja a világot, helyreállítja eszméivel és cselekedeteivel az emberi lélek egyensúlyát, a világ békéjét.

Elindultak hát, hogy megkeressék...Királyt kerestek, elmentek tehát a helytartóhoz megkérdezni, hogy hol találják. Mivel érdemi választ nem kaptak, követték tovább a szerencsecsillagukat. Amikor megtalálták  akit kerestek, néhány szegény pásztor társaságában egy állatok etetésére szolgáló "bölcsőben", meghajoltak előtte és ajándékul adtak Neki olyan dolgokat, amelyek sokak szemében akkor a legértékesebbnek számítottak.

2000 év telt el ezen esemény óta. Sok csillag tünt fel az égen, hunyt ki vagy hullott alá, de a "betlehemi csillag" azóta is utat mutat a világosságot keresőknek.

Mielőtt a bölcsek elindultak, kémlelték az eget, összeszedték azokat a dolgokat, amelyeket "áldozati ajándékul" szántak erre az ügyre. Amikor pedig feltűnt, elindultak a hosszú úton nem törődve azzal, hogy mi vár Rájuk út közben vagy akkor amikor odaérnek. TUDTÁK kit/mit keresnek, mi a céljuk. Megtették, mert úgy vélték megéri.

Napkeleti bölcsek, józan pásztorok vagyunk-e vagy olyanok akiket elszédítenek a boltok kirakatából áradó hívogató fények, a mesterséges világítás csillogása, a hitelre kapható lapos TV-k múló dicsősége?

Megijedünk-e attól, hogy mi minden történhet az úton?

Visszafordulunk-e azért, mert nem ott találjuk, amit keresünk, ott ahol "lennie kéne" vagy követjük tovább a csillagunkat?

Oda tudjuk-e adni-nem törődve mások véleményével, a körülményekkel-az életünkből azt a szeletet, amit erre  szántunk?

A bölcsek hárman voltak és elég bölcsek, ahhoz, hogy előre tekintsenek, bíztak egymásban, a sikerben és a szerencsecsillagban, hogy elvezeti Őket ahhoz, amit keresnek...

Advent harmadik vasárnapján egy LILA ruhás angyal repül  át a világ felett elhozva a Teremtő Isten üzenetét...

http://www.youtube.com/watch?v=vwuouZbM2pE

Szellemi vakság

Ha felébredt miért nem lát?

Az ember az Univerzum legbonyolultabb és legösszetettebb lénye. A Teremtés csúcsa maga a CSODA.

Az utóbbi nem rövid időben szinte mást sem hallok egyesektől, minthogy ÉBRESZTŐ, keljenek fel az emberek, tegyenek magukért valamit… Ezek az emberek sokszor észre sem veszik, hogy éber emberekkel beszélnek, teljesen más oka van annak, hogy nem csinálja a másik azt amit mond. SŐT! Követel. Egyéb iránt azt is kell írjam, hogy sokszor: jól is teszi.

Az aki felébredt ugyanis olykor-olykor meg is fogalmazza, hogy hova és minek? Nem LÁTOM a megoldást, értelmét… Ez az ember nem hazudik, még az is meglehet, hogy éberebb, mint a beszélő ugyanis TUD valamit, amit az aki rázza nem: tisztában van a vakságával, homályos látásával. Tudja, ha így indulna el valószínű nekimenne valaminek, rossz irányba indulna, nem venné észre a gödröket…

Szellemi és fizikai vakság között nincs jelentős különbség. Mindkét esetben van született és szerzett forma. Aki szellemi vakságba születik, azt hívjuk köznyelven hátrányos helyzetűnek. Ez annyiban különbözik attól, amit egyébként annak hívunk, hogy a „hierarchia” másik végén, tehát a gazdagok körében szokott sűrűbben előfordulni, a szerzett forma viszont úton útfélen. Ki ne ismerné a hazugságok ilyentén kifejezését: parasztvakítás?!

A megoldása ? Állítólag, ha gyógyítói képességekkel van megáldva valaki, akkor elég, ha leköp a földre a sárral megkeni a másik szemét, ha az eléggé hisz akkor látni is fog.

Nos…Lehet, hogy jónak tűnik, de én mégis azt a kissé bonyolultabb szerkezetet javasolnám, ami a képen látható. Az egy igen okos kis szerkezet, ami képes a bejövő információkat úgy átalakítani, hogy értelmezhetővé váljanak a tulajdonosa számára. Nehezebb megalkotni, mint egy kis sárt, de hosszabb életű, stabilabb és nem utolsó sorban azé aki viseli és nem szükséges hozzá még a gyógyítóba vetett vak hit sem. Működik, mert így van megalkotva. Ez a pici szerkezet képes kiküszöbölni azt a hiányosságot, ami miatt valaki azt kényszerül mondani, hogy: NEM LÁT. Ennek a szerkezetnek az a sajátossága, hogy azt fogadja be ami van, ami látható nem érzékeli a láthatatlan dolgokat, az egy másik szervben van, de most a látással foglalkozunk. Tehát gyakorlatilag az ép szem funkcióit látja el kapcsolatban van az agy  látásközpontjával, mely a beérkezett információ feldolgozásáért felelős.

Amennyiben "vak" vagy, de nem áll módodban a szerkezet beszerzése, mert nem ismered az alkotót a másik módszer, hogy a többi érzékszerved használatának fejlesztésével ismered meg a körülvevő világot: tapogatózol, szagolgatsz, ízlelgetsz, és ami tán a leglényegesebb figyelsz, hallgatsz a tiszta hangokra.

Egy idő után ugyanúgy fogod érzékelni a valós környezetet, mint egy látó. Másképp fogsz, de "látni" fogsz, picit nehezebb lesz elfogadtatni magad, de aki ismerni fog ismerni fog, aki nem, nem lényeges :)

Nem minden formában működnek ezek a dolgok sajnos, ha ugyanis az agy feldolgozó funkcióiban van a probléma, akkor hiába tiszta az információ nem kerül jó értelmezési tartományba. Vannak fejek, amik olyanok, mint egy zsák, egyszerűen mindent elnyelnek, de nem akar bennük világos lenni, nem alakul ki a valós dolgok meglátása.

Ezzel a fajtával sokat nem lehet tenni meg kell nézni: ébren van? szeme(látszólag) rendben? hiába mondasz bármit hallja a szavakat(füle(látszólag) rendben) mégis mintha a falnak beszélnél? Ez esetben a diagnózis a SÖTÉTSÉG FIA/LÁNYA, a SZELLEMI VAKSÁG gyógyíthatatlan formája. Egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon: harcolni azért ami a fejében felötlik. Se megérteni, se megváltoztatni ne akard, ugyanis minden értelmet felülmúlóan irracionális tud lenni. Az elme betegségének bizonyos fajtájában szenved.

Ha nem akarsz vagy tudsz megküzdeni azzal ami a száján kifér, hagyd ott, mert ráadásul nem ismeri az első vérig kifejezést sem. Életre-halálra harcol mindenkivel a legapróbb dolgokért is, a valóság ellenére meg akar győzni sokszor teljesen torz és elrugaszkodott elképzeléseiről, ha nem hagyod magad erőszakossá, agresszívvé válik.

Mégis tennél valamit? Szurkolj azért, hogy járjon arra valaki aki meg tudja menteni az ilyentől a környéket, vagy, ha ismersz ilyet hívd oda, de... ne állj elé, ha nem úgy néz ki, ahogy elképzelted vagy fiatalabb vagy nem férfi, hanem nő és ne bízd olyanra, aki úgy néz ki ugyan ahogy elképzelted, de valójában szintén nem tudja megoldani a helyzetet, mert van ugyan néhány eszköze és Ő azt hiszi, hogy az már elég is lehet...

Sajnos kapával, kaszával (ez szájból kilógót is jelent) nem lehet egy ilyet legyőzni, meggyőzni meg semmivel. Harcolni ugyanis nem érdemes vele,  pontos és határozott mozdulatokkal kell teljes mértékben hatástalanná tenni és olyan helyre vinni ahol nem árthat másoknak.

Ha nem tanultál ilyesmit inkább bízd azokra akik igen.

Ez az idézet a nagy könyvből van, de benne van az egyik szakdolgozatomban is:

 " amikor pedig a gadaraiak földjére ért két ördöngős ment elé, akik a barlangokban laktak és olyan félelmetesek voltak, hogy az egész környéket rettegésben tartották"

Mint az előzőnél ez esetben sem követném az ezt a szakaszt követő értelmetlen leírást, mert azóta vannak jobb megoldások a disznók vízbe fullasztásánál.

Ez van: TISZTÁN LÁTOK.

Levél Fiamnak!

Kicsim!

A napokban sokszor tetted fel az a kérdést, hogy mi is az a paradoxon?

Megpróbáltuk úgy megfogalmazni, hogy valami olyan dolog, amikor egy helyzetben olyan megoldást javasolnak, ami nem kivitelezhető, nem használható vagy az egész  értelmetlen. Kérted, hogy mondjak példákat, de egy olyan se jutott eszembe ami egyszerű és könnyen érthető lett volna.

Aztán, ahogy mentünk az iskolába megálltál az 56-osok táblája előtt és megkérdezted, hogy „ezekkel mi történt”? Azt mondtam, hogy mentek egy busszal és valaki azt mondta, hogy ők a vezető bácsik ellenségei és lelőtték őket.  És kik voltak? Munkások, mentek hazafelé a busszal. Visszakérdeztél, hogy megtörténhet-e velem/velünk? Azt mondtam, hogy igen, mert most is vannak bácsik, akik elhisznek ilyesmit és félelmükben ugyanezt megtennék.

Közben térdig ér a  koszorú és mécses kazal, a megemlékezések sora, de nem értik/látják sokan a helyzet valódi jelentőségét, hiszen, ha valóban megértenék, hogy mi történt akkor és ott okulva a történelem hibáiból nem az történne ami most.

 EZ EGY PARADOXON

Aztán van még másik is az új törvények szerint amit mondok, gondolok, csinálok azt köteles lennél gondolkodás nélkül végre hajtani. Tökéletesen idomított gépezetként. Miután megkötöztelek, elveszem a gondolataid szabadságát, beszűkítem az érdeklődési köröd, a magam képéhez és igényeihez, világképéhez igazítalak elvárom, hogy sikeres légy abban a világban amit nem hagytam, hogy megismerj és öreg koromban, amikor nem tudom már megmondani azt sem, hogy mit akarok te kitaláld, hogy mire van szükségem.

EZ IS EGY PARADOXON

Azt is mondják, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat”, ezt úgy hívják a „szeretet parancsa”. Na,kicsim! EZ AZ IGAZI PARADOXON. 

Sok mindent lehet ugyanis parancsra csinálni: ölni, állni, ülni, enni, de szeretni azt nem lehet.

Ugyanis kezdjük ott, ha betartottam a „törvényt”, akkor mást sem hallottál, minthogy hogyan tudsz megfelelni nekem, nem kaptál visszajelzést Magadra, az érzéseiddel nem foglalkoztam, a vágyaidat, igényeidet nem hallgattam meg, ezzel folyamatosan rossz érzéseket generáltam Benned. Fogsz érezni valamit, de az nem pozitív, hanem negatív érzés lesz. Be kéne tartani a „szeretet parancsát” hát be is fogod, úgy fogsz szeretni másokat, ahogy magadat. Nem ismered Magad, nem alakultak ki pozitív érzések, nem is tudod, hogy mit kéne érezned, megijedsz félsz minden mástól, irtózol az elvárásoktól…ÍGY fogsz „szeretni”…GYŰLÖLNI FOGSZ, DE azt fogod HINNI, hogy EZ a SZERETET.

Volt még egy kérdésed: ÉN szinte egész életemben köptem ezekre a „törvényekre”, igen járhatok úgy, mint azok ott a táblán. Sőt még úgyabb, mert vannak szép számmal, akik félnek tőlem, mert nem ismernek, de azt érzik, tudják, hogy fel akarom oldani ezeket a paradoxonokat, de nem értik, hogy hogyan. Ne aggódj! Mindent tudsz, amit tudnod érdemes, a többi már csak rajtad múlik. Még akkor sem paradoxon, ha még csak 8 éves vagy ez VISZONT puszta TÉNY.

A Legszebb Anyu