December 3.: A Fogyatékkal Élők Napja

Vannak olyan napok amik után az az első gondolatom, hogy „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz?”

Az elmúlt napok arról szóltak, hogy kisebb-nagyobb csoportok a békés egymás mellett élés mellett, a vallási, etnikai, nemi különbözőségek szerinti kirekesztés ellen emelte fel a szavát, szervezett összejöveteleket, villámcsődületeket. Azért, hogy akinek van füle meghallja, hogy ez a megosztottság, megkülönböztetéseken, bűnbakképzéseken alapuló magatartásforma nem viszi előbbre az emberek, az ország sorsát. Sőt! A pusztulásba viszi.

Tegnap én magam a Parlament sorompójánál kíséreltem meg többed magammal felhívni a képviselő urak, hölgyek figyelmét döntéseik következményére, a kitelepülést megelőzően levelet is kaptak a csendes jelenlétünk tervezett napjáról.

A lényeg, hogy néhány órán át álltunk a jeges szélben, de nem álltak meg megkérdezni a problémákat, nem álltak meg segítséget nyújtani. Minden más csak kifogás. Álljon itt egy nyílt levél azoknak, akik elhajtottak mellettünk.

Tisztelt képviselő Hölgyek és Urak!

Tegnap Önök lehet, hogy nem láttak engem a Parlament sorompójánál, de én láttam Önöket. Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat megosszam Önökkel.

Az életben vannak olyan helyzetek, lehetőségek amik esetében saját magunknak kell lennünk a mértékadónak. Nem számíthat a párttagság, a frakciófegyelem, ha pedig igen, akkor valami elveszett. Elveszett az EMBERSÉGÜK. Lehet utólag azt mondani, hogy „később ki akartam menni, segíteni akartam, de már nem volt ott”. Így van. A beteg emberek, a sérültek, a fogyatékkal élők nem biztos, hogy ott lesznek akkor, amikor minden egyeztetés után megszületik a „nagy döntés”. Segítséget akkor és ott kell nyújtani, amikor meglátjuk a szükségét.

Nem kevesen vannak már most is, akik nem tudták megvárni, hogy megváltozzon az a törvénykezési morál ami az Ő helyzetüket jelentősen befolyásolja, nem tudták megvárni, hogy egy-két képviselő a fejéhez kapjon. Az emberi élet véges, a lét fenntartásának alapjai vannak és sokan most ezeket az alapokat is kénytelenek nélkülözni és csendesen vagy nagy kiáltások közepette belehalnak a nélkülözésbe. Ez az amit a luxusautók kényelméből NEM sikerül meglátni. A halhatatlanság, a felsőbb rendűség ideája elfedi azt a puszta tényt, hogy a szalagkorlát, egy nagyobb autóval közlekedő figyelmetlensége - ami okozhatja azt, hogy valaki egy szempillantás alatt mozgáskorlátozottá válhat - nem válogat. Az utókor politikusai pedig az Önök döntéseire alapozva, akkor majd Önöket fogja élősködőnek, a társadalom szemetének bélyegezni, mert ezt tanulta apáitól, anyáitól. Az elitista hozzáállásuknak köszönhetően nagy valószínűséggel ezek a „jövő nagyjai” a saját fiaik és lányaik lesznek. Így működik ez a bűnbakképzésen, hatalmi harcokon alapuló uralkodói hozzáállás évezredek óta. Tán ismerősen fognak csengeni Cézár szavai: Te is fiam Brutus?

A viselkedésük azokat az időket idézi, amikor a „kiválasztottak” pórnép teljes lenézése mentén csak a saját igényeik vad és féktelen kielégítésére törekedtek. Elfelejtettek viszont egy igen fontos dolgot Önöket NEM az isteneik választották ki, hanem a pórnép választotta meg. A hatalmuk nem istentől, hanem az emberektől ered! Önök pedig süketté és vakká váltak megrészegedve a hatalom borától.

Így advent idején, amikor mindannyian egy jobb lehetőség érkezését várjuk gondolkozzanak el azon, hogy mit is jelent EZ, mert 2000 év után nem biztos, hogy ugyanazt amit letűnt korok írói vetettek papírra egy fiatal emberről aki a Római Birodalom kellős közepén hitt a zsidó nép békés úton történő  újraegyesítésének lehetőségében, de az sem biztos, hogy nem.

Ugyanis mindig adott abból amije volt annak, akinek szüksége volt rá.

Az Önök lehetőségei pedig ebben a helyzetben: az emberközpontú törvényalkotásra való átállás mellett a területükön levő szolgáltatók, alapítványok támogatása is. Az üres szavaikra nincs szükség, a tetteikre van. Ha pedig még a saját számlájukról való átutaláshoz is egy engedélyre van szükségük vagy nem viszi rá a Lelkük, Önök alkalmatlanná váltak a választópolgáraik érdekeinek képviseletére.

A lehetőség az csak egy lehetőség a szabad akarattól függ, hogy él-e valaki vele.

Egy vers a hétvégéről, melynek halk aktuális szavait elnyomta az aktuálpolitika hangja.

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,

angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Eredményes törvényalkotói munkát kívánva:

Szakály Annabella

Fogyatékkal ÉLNI...

"Most még tükör által homályosan látunk,de amikor eljön a teljesség úgy ismerünk majd, ahogy megismertettünk."

Mostanában nem igazán vettem részt közösségi eseményeken és blogot sem írtam, valahogy így alakult. Kissé elment a kedvem attól, hogy hiába minden kiállás, kiáltás süket fülekre talál. Amikor megláttam a SzoliFÉT Állásbörze meghívását úgy döntöttem elmegyek. Kíváncsi voltam,hogy mi változott, változott-e valami ezen a téren vagy ezen a vonalon is inkább továbbra is érdemesebb azt figyelni amit csinálnak, semmint amit mondanak azok, akik a munka világába kívánják visszavezetni mindazokat akiktől folyamatosan megvonják a megélhetési lehetőséget.

A puszta TÉNY, hogy nagy számú álláskereső érdeklődése mellett a megkeresések és az előzetes visszajelzések ellenére 3(azaz három) munkáltató gondolta komolyan, hogy állást kínálna testi vagy mentálisan fogyatékkal élők részére.

A saját megtapasztalásom vagy, ha így tetszetősebb utam a koponyám körül már odafelé a buszon elkezdődött. Azért szeretek tömegközlekedési eszközzel járni, mert van időm megfigyelni az emberek sokszínűségét, sokféleségét. Olykor észreveszek olyan mozdulatokat, rezdüléseket amit nem sokan. Éppen pályafelújítás folyik a vasútvonalon és amikor áthaladt a busz a kereszteződésen megcsapta a fülem egy félmondat a busz hátuljából „normálisan vezessél". Meglepődtem egy pillanatra, szerintem ugyanis ettől óvatosabban ahogyan átment a sofőr a csuklós busszal nem igazán lehetett volna. Aztán felszállt egy fiatalember, fázósan összehúzta magán a kabátot, aztán elővette az okos telefonját. Furcsa kontrasztot alkotott a kép a buszcsuklóban álló pólós fiatalemberekkel. A felismerés akkor hasított belém, amikor elment mellettem a bekiabáló, megcsapott valamifajta ridegség és egy eddig nem hallott vagy használt szóösszetétel villant az agyamba: ÉRZELMI FOGYATÉKOS. Ettől a ponttól tudatosan kezdtem el figyelni. Az Egyetemnél beállt a hering helyzet a Sors iróniája az, hogy a fiatal lányok akik mellém sodródtak némi nosztalgiát ébresztettek bennem és egy picit visszahozták az önfeledt diákéveket. Hoppá! Lehet, hogy az ÉRZELMI fogyaték valami olyasmi, mint a testi? Van aki terhelt környezetbe kerül, ezért, már eleve probléma van a „hozott anyaggal”, van aki pedig élete során szed össze olyan sérüléseket amik a tartós fogyatékosok közé juttatják? Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem sejtettem jó ideje, hogy ez így van. Saját magam is kénytelen voltam megtapasztalni valami olyat, ami fizikai síkon nézve egy gerinctörésnek megfelelő állapot. Nem hajlottam meg, és aki nem hajlik törik.

Nem csak hiszek a rehabilitációban TUDOM, hogy meg lehet csinálni és azt is, hogy HOGYAN. Elsősorban azon múlik, aki változtatni akar a helyzetén és csak másod(vagy sokad) sorban a segítő(kö)n.

Az állásbörzén láttam az elsődleges szándékot és a meglévő rendszer realitását. Fizikai valóságban, testileg sérült emberek kapcsán. Sok igénylő, kevés- valódi szándékkal megáldott- segítő. A szervezőkben ott motoszkált a kérdés, „hogy miért jelent meg csak ennyi munkáltató és miért nem azok akik előzőleg megígérték?”. Valójában itt ért véget az utam, mert meglett a válasz(om): túl sok az érzelmi fogyatékos és segíteni csak egészséges ember tud. Az aki nem lát túl a saját szükségletein, saját kis világán nem képes meglátni mások szükségét vagy csak valamiféle torzított szűrőn keresztül.

Van egy pont és ez pontosan a munka és a társadalmi hasznosság érzése, amikor szüksége van annak aki ki akar törni a helyzetéből olyanokra akik segíteni tudnak és akarnak az erre rászorulóknak.

Akkor van jogod lefele nézni egy másik emberre, amikor a kezedet nyújtod, hogy felemeld és amint felállt nincs ehhez tovább. Álló EMBEREKET láttam, akik emelt fejjel voltak képesek elviselni azt, hogy „megint csak az ígéretek”. Hogy közben kerekesszékben ültek? Annak nincs jelentősége, mint ahogy annak sincs, hogy okos telefonnal két lábon mászkálnak vagy méregdrága autóban feszítenek az érzelmi fogyatékosok. Az utóbbiból lényegesen többet láttam ezen a napon is úton-útfélen.

A megoldás? A gyógyulás alapja a társadalmi betegségek esetében is a jó diagnózis, az okok megszüntetése és a hatékony utókezelés.

„A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés választás.” (buddhista közmondás)

Zumba

A test és a lélek harmóniájának egyik alapköve a személyiséghez legjobban illő testmozgás, fizikai aktivitás megtalálása. Tanulmányaim során érintőlegesen foglalkoztam ugyan sportpszichológiával, de az elméletek vajmi keveset érnek a gyakorlati megvalósítás nélkül és semmiképpen nem szeretném ebből megközelíteni azt, amit ez elmúlt hétvégén átéltem. Valamilyen testmozgást mindig végeztem, eleinte az iskolában, aztán kamasz koromban testépítésbe kezdtem körülbelül egy időben a léleképítéssel. Ez eltartott a főiskola befejezéséig. Valójában sosem tetszettek a túlzásba vitt dolgok így a versenyszinthez szükséges méreteket nem is értem el, de ez nem zavart ugyanis az egyensúly a közben végzett szellemi tevékenységgel együtt egy arányos kiegyensúlyozott testi-lelki méretet eredményezett már akkor is. Ahogy az ember halad az élete ösvényein eljön az a pont amikor már inkább a szinten tartást tűzi ki célul. A várandósságom idején teljesen elvesztettem fiatalkori alakomat, de a körülmények úgy hozták, hogy nem fordultam vissza a testépítés felé, hanem inkább elkezdtem körülnézni, hogy milyen mozgásforma illik inkább egy asszonyhoz. Kipróbáltam a callaneticset és a ball gym-et . Ezeket bármikor szívesen végzem most is, mint ahogy tartottam órákat pár évvel ezelőtt rehabilitációs munkám során is. A zumbával egy nyílt napon ismerkedtem meg. Táncolni mindig is szerettem, elsőre megfogott ez a mozgásforma és a felszabadult tréner személye. Elkezdtem járni. A csapatban a kor szempontjából van eltérés, de - és ez egyre nyilvánvalóbb lett az elmúlt hónapok során, ahogy megismerkedtem a tagokkal - túlnyomó többségében olyanok vagyunk akik emberekkel és szellemi munkával foglalkozunk. A nyár elején felmerült, hogy tartani kéne egy zumbatábort ez mivel leginkább dolgozó nők és családanyák vagyunk mindösszesen 2,5 napra sikeredett. Sajnos… Igazán nagy élmény volt sűrű programokkal. Az edzések mellett olyan „őrült” dolgokra is vetemedtünk, mint a nyári bobozás és a canopy. Valamint egy bemutató a dömösi falunapon. Még egy kirándulás is belefért a különös spirituális térrel rendelkező Makovecz-tanyára.

Egy élménybeszámoló nem tudja visszaadni a hangulatot, az érzéseket, ahhoz ott kell lenni, meg kell tapasztalni, át kell élni. Ami miatt mindezt mégis így összefoglaltam, hogy hazaérve, amikor beültem a gép elé olyan érzés kerített hatalmába mintha egy hosszú canopy pályán lennék, ahol ráadásul nincs is fék és már meg is bántam, hogy elindultam lefelé. Nem igazán volt más választásom, ugyanis az élet, a munka most a völgyben folytatódik bármilyen szívesen maradtam volna inkább a hegyen. Ami mégis megnyugtató, hogy bármikor lehetőségem van arra, hogy visszamenjek. Akár szellemi síkon, akár fizikálisan a „hegyeimre” vagy - ahogy ezen a hétvégén- éljek a lehetőséggel és átmenjek a szomszédba.

Népszavazás után...

Az elmúlt közel két évben amióta a politikával és a hatalomgyakorlás társadalomra gyakorolt hatásaival kicsivel többet foglalkozom folyton-folyvást visszaköszön az emberek azon hozzáállása amit csak úgy tudok hívni a „sültgalamb vagy Messiásvárás”.

A tegnap Esztergomban történt Népszavazás kapcsán is megmutatkozott. Néhány a városért tenni akaró ember elindult azon az úton amivel talán ki lehetne vezetni a várost(ha nem az országot) abból a helyzetből amibe a hosszú évek során került. Ez a néhány ember megközelítőleg 8000 fő, a szavazásra jogosultak valamivel több, mint 1/3-a. Ma merem ezt írni, mert ugyanennyi volt másfél éve is és lehet, ha név szerint meg lehetne nézni minimális lenne az eltérés a két lista között.

A blog előtt szándékosan nem néztem meg a hivatalos végeredményen kívül mást mivel kizárólag a saját meglátásomra és érzéseimre kívánok hagyatkozni, abban ahogy a helyzete(me)t látom ugyanis  a felnőtt lét és a döntésképesség egyik alapköve a BELSŐ kontroll és az ÖNÁLLÓ VÉLEMÉNYALKOTÁS képessége.

Megfogadtam, hogy többé nem pocsékolok feleslegesen energiát olyan dolgokra amikben nem várható változás, fejlődés. Még szombat este megkérdeztem a gyerekemet, hogy „milyen ember az, aki nem mondja meg, hogy mit akar csak azon sopánkodik, hogy nem jó ami van?” Azt válaszolta, hogy „buta, mint a tök”. Volt már a történelemben olyan, akinek a saját gyereke volt a leghasználhatóbb tanácsadója.

Azt hiszem Halloween októberben van, tehát felhagyok a töklámpások gyártásával és inkább megmetszem az olajfákat így tavasszal. Nem is tudom, hogy akarok-e ezzel kapcsolatban annál többet írni mint azt, hogy amikor kísértem ma a fiamat az iskolába néztem és elkezdtem számolni a 16 és 18 év közötti középiskolásokat.

Ha úgy alakulna Te miért választanál engem? -Mert te vagy a legszebb anyu! 

Szerintem nem is rossz ötlet ebbe az irányba elindulni :)

Munkát, kenyeret!

„Gyertek hozzám mind kik éheztek és fáztok és én enni adok nektek és megmelegítelek titeket”(Jézus Krisztus)

Tegnap délután véget ért egy egy hétig tartó, közel 200 km-es gyalogtúra ami Miskolcról indult és Budapestre tartott célja a vidéken mélyszegénységben, munka nélkül tengődő emberek elszántságának, kitartásának, hitének, értékének megmutatása volt amolyan „ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez” módon.

Roppant kevés hírrel szolgált az emberek felé az immáron még véletlenül SE függetlenként említhető közmédia. Az interneten terjedtek a hírek többnyire AD ACTA. Valószínű ez lehetett az oka annak a kérdésnek is, amit az egyik pesti polgártársnő(ránézésre) tett fel az Alkotmány utcában a rendezvény után,miszerint „ezt ki szervezte, mert nem lehetett tudni róla semmit és én is véletlenül hallottam az éhségmenetről…”

Azt válaszoltam, hogy azok a munkások, akiket látott, de menet közben és az interneten ennyit sikerült L

Az ennyi megközelítőleg 2000 ember, akik végig kísérték illetve fogadták az elszánt gyaloglókat.

A héten nyomon követve az eseményeket érzékelhető volt, hogy valamennyire tartanak ettől az egésztől a kormány tagjai. Ez megmutatkozott a végpont viszonylagos távolságán és a fokozott rendőri készültségen is.

A színpadról a vándorok szóltak az emberekhez. Nehéz kiemelni, hogy egy-egy személy hogyan élte meg és mit üzent az ott lévőknek a legfontosabb tán, hogy három hét ultimátumot kapott a kormány, hogy megnyugtató módon rendezze a vidék helyzetét, ellenkező esetben ezeknek az embereknek a hite hegyeket fog megmozgatni. Nem félnek, az egyik felszólaló megemlítette a 300 spártait akik tartották addig a szorost, amíg felállt a teljes összevont hadtest a perzsák ellen.

Amikor megkérdezte, az egyik szónok, hogy „mennyit érsz?” vegyes volt a válasz körülöttem, néhányan használták magukra a Lázár-skálát, de a színpadon álló kimondta, hogy „annyit érsz, amekkora az emberséged”.

Ezektől az emberektől már nincs mit elvenni, ami megmaradt azt pedig NEM adják a tisztességüket, a becsületüket, az emberségüket. Bátran néznek szembe a fenevaddal és mondják a képébe a hitványságát.

Elhangzott a kérdés, hogy hol van a KDNP? Hova lett a kereszténység belőlük?

Ma reggel elővettem a „nagy könyvet”, tudtam mit keresek, mivel tudom, hogy olvassák, de nem szeretnek felöltözni attól még megtaláltam az üzenetet:

„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.

Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.

Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.”(Jelenések könyve 3:1-3)

Ez valóban így lesz. Senki nem tudja most még megmondani, hogy mikor telik be végképp a pohár, mikor fogja az emberek tömegei együtt kiáltani, hogy ELÉG VOLT. Mikor lesz ennek a hozzá nem értő, dilettáns, cinikus, hiteltelen, hatalomvágyó kormánynak és kiszolgálóinak elzavarása.

Valójában ők a szegény, de becsületes emberek szemében annyit érnek amennyik ugyanolyan körülmények között(pénz, paripa, fegyver nélkül) lennének és ez valljuk be a többségük esetében meglehetősen kevés, mondhatni szinte SEMMI.

Mivel biztos vagyok abban, hogy nem fognak úgy kimenni az emberek közé és beállni havat lapátolni, ahogy megtették azok a képviselők és politikusok, akik vállalták a 200 km-t, másképp fogják megtapasztalni a HIT próbáját.

„Mezítelen jöttem anyám méhéből és mezítelen térek a földbe ahonnan vétettem. Az Úr adta, az Úr elvette.”(Jób könyve)

A Teremtő meg ahogy eddig is ki fogja bírni, ha közben nem áldani, hanem továbbra Is káromolni fogják a nevét! Jó ideje nem kap a munkájáért tisztességes bért, mostanában munkát se nagyon, a tudására kapott papírokért meg nem adnak kenyeret!

A XXI. században a könyvek és internet korszakában a vak hit szerepét átveszi a tudás, az ismeret és a megtapasztalás ez egyénenként más és más. A tömegek megnövekedett és felfejlődött tudása és igényszintje pedig megköveteli  az eddigi hatalomgyakorláson túlmutató felelősségteljes államigazgatást.

A jelmezbál

Gyerekkoromban mindig nagy készülődéssel vártam az éves jelmezbált, ami  valójában nem szól másról, mint a vágyak, gondolatok, érzések kifejezéséről, és az önfeledt szórakozásról. Ezeken az estéken pár órára mindenki azzá válik amivé szeretne vagy  megmutatja azt amitől a legjobban tart, tehát felszínre jönnek a titkolt belső történések, vágyak. Testet öltenek, megelevenednek a képzelet szülöttei. Pár éve anyaként már egy kicsit más a helyzet, én kérdezem valakitől, hogy minek szeretne öltözni és segítek megvalósítani az elképzelést. Tavaly a harcosok klubja volt a sláger és a fiam lovagnak öltözött idén mivel öcsém lánya „a hugi” azt mondta, hogy Ő „fehér angyalka” akar lenni a fiam rávágta, hogy „na akkor én meg maga az ördög”. És? Hogyan képzeled? Fekete ruha, szarvak. Farkat? Az van ;) Na gondoltam ez roppant egyszerű lesz, a gyerek racionalitása úgy tűnik elég előrehaladott állapotban van. Fekete nadrág, ing van, anyukámnak eszébe is jutott, hogy az egyik rokonunknak van valami parókás ördögszarva, az öcsémnek fehér nyakkendője-készen is vagyunk.

Elkezdődött a bál… Hamar akadt párja is a fiamnak a saját osztályából egy kislány démonka lett csini piros-fekete ruhácska, piros harisnya, fekete kepp, szarvacska, mini vasvilla, ahogy illik J

A jelmezes kavalkádban voltak harcosok, csontvázak, focisták, fradi-drukker, rendőr, ördögök, angyalok, tündérek, királylányok, szépség és szörnyeteg, bohócok, szuperhősök, mesefigurák, állatok. A negyedik osztályban megjelent az ördög-angyal, a titkos ügynök és a csöves is.

Bevallom volt egy pici fókuszom a két fideszes képviselő csemetéjére és a viszont. A kis transzformer apukáját érdemes lett volna fotózni Lucifer, a főördög bemutatkozásakor mint ahogy, megért volna egy igazán emberi fotót a kis „szépség” is annak a késve érkező „szörnyetegnek” a karjaiban.

Azt mondják, hogy pár óra játék jobban megmutatja az emberek igazi valóját, mint egy évi beszélgetés. Ezt vallom én is.

A tanári kar egy olasz hajó „legénységének” öltözött, remélem az állami átvétel ellenére nem egy prófétikus jóslat volt az idei jelmezválasztásuk.

A zene, a tánc és, hogy olykor megmutassuk másoknak is, hogy mi van a falakon túl az élet része. A farsang pedig ennek az ideje.

http://www.youtube.com/watch?v=KGgurnMb-wo