December 3.: A Fogyatékkal Élők Napja

Vannak olyan napok amik után az az első gondolatom, hogy „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz?”

Az elmúlt napok arról szóltak, hogy kisebb-nagyobb csoportok a békés egymás mellett élés mellett, a vallási, etnikai, nemi különbözőségek szerinti kirekesztés ellen emelte fel a szavát, szervezett összejöveteleket, villámcsődületeket. Azért, hogy akinek van füle meghallja, hogy ez a megosztottság, megkülönböztetéseken, bűnbakképzéseken alapuló magatartásforma nem viszi előbbre az emberek, az ország sorsát. Sőt! A pusztulásba viszi.

Tegnap én magam a Parlament sorompójánál kíséreltem meg többed magammal felhívni a képviselő urak, hölgyek figyelmét döntéseik következményére, a kitelepülést megelőzően levelet is kaptak a csendes jelenlétünk tervezett napjáról.

A lényeg, hogy néhány órán át álltunk a jeges szélben, de nem álltak meg megkérdezni a problémákat, nem álltak meg segítséget nyújtani. Minden más csak kifogás. Álljon itt egy nyílt levél azoknak, akik elhajtottak mellettünk.

Tisztelt képviselő Hölgyek és Urak!

Tegnap Önök lehet, hogy nem láttak engem a Parlament sorompójánál, de én láttam Önöket. Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat megosszam Önökkel.

Az életben vannak olyan helyzetek, lehetőségek amik esetében saját magunknak kell lennünk a mértékadónak. Nem számíthat a párttagság, a frakciófegyelem, ha pedig igen, akkor valami elveszett. Elveszett az EMBERSÉGÜK. Lehet utólag azt mondani, hogy „később ki akartam menni, segíteni akartam, de már nem volt ott”. Így van. A beteg emberek, a sérültek, a fogyatékkal élők nem biztos, hogy ott lesznek akkor, amikor minden egyeztetés után megszületik a „nagy döntés”. Segítséget akkor és ott kell nyújtani, amikor meglátjuk a szükségét.

Nem kevesen vannak már most is, akik nem tudták megvárni, hogy megváltozzon az a törvénykezési morál ami az Ő helyzetüket jelentősen befolyásolja, nem tudták megvárni, hogy egy-két képviselő a fejéhez kapjon. Az emberi élet véges, a lét fenntartásának alapjai vannak és sokan most ezeket az alapokat is kénytelenek nélkülözni és csendesen vagy nagy kiáltások közepette belehalnak a nélkülözésbe. Ez az amit a luxusautók kényelméből NEM sikerül meglátni. A halhatatlanság, a felsőbb rendűség ideája elfedi azt a puszta tényt, hogy a szalagkorlát, egy nagyobb autóval közlekedő figyelmetlensége - ami okozhatja azt, hogy valaki egy szempillantás alatt mozgáskorlátozottá válhat - nem válogat. Az utókor politikusai pedig az Önök döntéseire alapozva, akkor majd Önöket fogja élősködőnek, a társadalom szemetének bélyegezni, mert ezt tanulta apáitól, anyáitól. Az elitista hozzáállásuknak köszönhetően nagy valószínűséggel ezek a „jövő nagyjai” a saját fiaik és lányaik lesznek. Így működik ez a bűnbakképzésen, hatalmi harcokon alapuló uralkodói hozzáállás évezredek óta. Tán ismerősen fognak csengeni Cézár szavai: Te is fiam Brutus?

A viselkedésük azokat az időket idézi, amikor a „kiválasztottak” pórnép teljes lenézése mentén csak a saját igényeik vad és féktelen kielégítésére törekedtek. Elfelejtettek viszont egy igen fontos dolgot Önöket NEM az isteneik választották ki, hanem a pórnép választotta meg. A hatalmuk nem istentől, hanem az emberektől ered! Önök pedig süketté és vakká váltak megrészegedve a hatalom borától.

Így advent idején, amikor mindannyian egy jobb lehetőség érkezését várjuk gondolkozzanak el azon, hogy mit is jelent EZ, mert 2000 év után nem biztos, hogy ugyanazt amit letűnt korok írói vetettek papírra egy fiatal emberről aki a Római Birodalom kellős közepén hitt a zsidó nép békés úton történő  újraegyesítésének lehetőségében, de az sem biztos, hogy nem.

Ugyanis mindig adott abból amije volt annak, akinek szüksége volt rá.

Az Önök lehetőségei pedig ebben a helyzetben: az emberközpontú törvényalkotásra való átállás mellett a területükön levő szolgáltatók, alapítványok támogatása is. Az üres szavaikra nincs szükség, a tetteikre van. Ha pedig még a saját számlájukról való átutaláshoz is egy engedélyre van szükségük vagy nem viszi rá a Lelkük, Önök alkalmatlanná váltak a választópolgáraik érdekeinek képviseletére.

A lehetőség az csak egy lehetőség a szabad akarattól függ, hogy él-e valaki vele.

Egy vers a hétvégéről, melynek halk aktuális szavait elnyomta az aktuálpolitika hangja.

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,

angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Eredményes törvényalkotói munkát kívánva:

Szakály Annabella