Ma szinte egész nap valamilyen megmagyarázhatatlan rossz érzés kerített hatalmába, többször eszembe jutott a kamaszkorom. Amikor több, mint 20 évvel ezelőtt az akkori kor szelleméhez képest meglehetősen megbotránkoztatóan jártam a középiskola falai közé. Vénkisasszony latintanárnőm borzadva nézte a 18 lyukú bakancs és a hosszúra kötött színes pulcsi közti neccharisnyás sávot, ha tehette volna azonnal belehúz egy igazolatlan órát, amit természetesen jelenlétemre hívatkozva "törvénytelennek és jogtalannak" minősítettem. Hogy mégse kapjon szegény helyben agyvérzést magamra kanyarítottam a trendy iskolaköpenyt.
Akkor kezdett nyílni egy virág/ világ. Egy ideje természetes lett számunkra, hogy nem kell valaki igényének megfelelően öltözködnünk, gondolkodnuk, egyszínű szürke egyenruhákban járnunk. Valóban így van?
Akik ismernek tudják, hogy nem is olyan régen visszaköszönt az életembe ugyanez a mentalitás egy picit másképp, más szempontok miatt, más gondolatsíkok mentén..
Még mindig vannak néhányan akik úgy gondolják, hogy az emberek élete csak bizonyos általuk felállított klisék szerint működik, működtethető. Ma délután, amikor elmentem a gyerekemért a suliba megláttam a faliújságon az okot, ami miatt ezt a napot nem tudom emléknapnak tekinteni, mert ami a jelenben él még nem lehet emlék.
" Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában.
Ott zsarnokság van."
(Illyés Gyula)
A zsarnokság alapja a zsarnok(oly egyeduralkodó, aki nem öröklés, hanem a fennálló alkotmány erőszakos megváltoztatása útján jutott az állam élére) személye. Zsarnokká válhat valaki úgy is, hogy bár a jog útján jut a hatalomhoz, de az azzal járó felelősségterhes feladatot ellátni nem képes, mivel célja a hatalom megszerzésére és utána az önös érdekeinek érvényesítésére szűkül. Ellenséget keres és lát minden másképp gondolkodóban, a világ sokszínűségét, sokféleségét (számára) átláthatatlansága miatt veszélyesnek tartja. Fél. Félti nehezen szerzett hatalmát, melynek minden értéket és érdeket alárendelni képes. Évszázadokon át láttunk a történelem színpadán feltünni ilyen személyiségeket.
Most, amikor a művészek életének ellehetetlenítése, jobb-baloldali gondolkodók egymásnak uszítása, a politikai nézetek miatt családok szétesése, valós vagy vélt indokok szerint kizárólag a másként gondolkodók elmarasztalása, nem a szakmai teljesítmény, hanem nézetek miatti elbocsátások idejét éljük tán érdemes elgondolkodni, hogy nem támadt-e fel valami, amiről azt hittük, hogy már csak emlék.
2011. február 25., péntek
2011. február 22., kedd
Egy nap az iskolában
Félévente egyszer az iskola lehetőséget biztosít arra, hogy két nyilt nap keretében saját szemükkel győződjenek meg a szülők gyermekeik iskolai előmeneteléről, teljesítményéről. Első osztályos a fiam természetes, hogy megnéztem. Az órarend miatt ma, mivel matek és magyar volt a két első óra( tegnap testnevelés és rajz).
Érdekes volt. Ismét megállapítottam, hogy mennyire fontos a pedagógus személyisége, felkészültsége, kreativitása ahhoz, hogy a gyerekek megismerjék, megszeressék a tanulást, jó alapokra a későbbiekben építeni tudjanak, sikerrel vegyék az akadályokat.
Ilyenkor általában többet szerepelnek azok, akiknek ott vannak a hozzátartozói. Lehet, hogy a plusz teljesítménykényszer is hozzátett, de a számkirályban az utolsó 4 gyereké ott volt. A tanítónő nagyon bölcsen ki is hirdette a 4 "királyt".
Kaptak egy-egy :-)-t (ez jár a pirospont helyett).
A magyarórán is az előző nyílt naphoz képest jelentős fejlődés volt tapasztalható. A gyerekek szótagolva nagyon jól, szinte folyamatosan olvasnak. Engem is meglepett egy játék. 7 szót írt fel a tanítónéni egy fóliára utána pedig szavakat mondott, hogy melyikhez kapcsolódhat. Igen, asszociációs játék.
Az oktatás tematikusan, egymásra épülve zajlik, mindenki szót kap az órán. Sokszor szoktak néhányan hívatkozni, arra, hogy a kisebbséget "integrálni kell". Nos, azt kell mondjam büszkék lehettek volna az Ő szüleik is. Itt kell kezdeni(vagy az oviban), így kell csinálni.
A következő órák anyagai már a farsanghoz kapcsolódnak, ez a kis versike nagyon megtetszett. Szabad asszociálni.
Vasvári István: Farsang
Fújják már a trombitát
három hőscincérek,
róka őrmester előtt
hadserege lépked,
kandúr karddal,
béka bárddal,
pipiske puskával,
kakas kokárdával.
Érdekes volt. Ismét megállapítottam, hogy mennyire fontos a pedagógus személyisége, felkészültsége, kreativitása ahhoz, hogy a gyerekek megismerjék, megszeressék a tanulást, jó alapokra a későbbiekben építeni tudjanak, sikerrel vegyék az akadályokat.
Ilyenkor általában többet szerepelnek azok, akiknek ott vannak a hozzátartozói. Lehet, hogy a plusz teljesítménykényszer is hozzátett, de a számkirályban az utolsó 4 gyereké ott volt. A tanítónő nagyon bölcsen ki is hirdette a 4 "királyt".
Kaptak egy-egy :-)-t (ez jár a pirospont helyett).
A magyarórán is az előző nyílt naphoz képest jelentős fejlődés volt tapasztalható. A gyerekek szótagolva nagyon jól, szinte folyamatosan olvasnak. Engem is meglepett egy játék. 7 szót írt fel a tanítónéni egy fóliára utána pedig szavakat mondott, hogy melyikhez kapcsolódhat. Igen, asszociációs játék.
Az oktatás tematikusan, egymásra épülve zajlik, mindenki szót kap az órán. Sokszor szoktak néhányan hívatkozni, arra, hogy a kisebbséget "integrálni kell". Nos, azt kell mondjam büszkék lehettek volna az Ő szüleik is. Itt kell kezdeni(vagy az oviban), így kell csinálni.
A következő órák anyagai már a farsanghoz kapcsolódnak, ez a kis versike nagyon megtetszett. Szabad asszociálni.
Vasvári István: Farsang
Fújják már a trombitát
három hőscincérek,
róka őrmester előtt
hadserege lépked,
kandúr karddal,
béka bárddal,
pipiske puskával,
kakas kokárdával.
2011. február 16., szerda
Polgári engedetlenség vagy szemétség?
Esztergomban az előző(Meggyes Tamás vezette) önkormányzat a a hulladékszállítás kapcsán a törvénnyel ellentétes rendeletet hozott, melynek értelmében a számlázás személyre és nem űrtartalomra történik.
Ezt a törvénytelenséget a polgárok érdekében a jelenlegi városvezető és az ellenzékbe kényszerült többi párt képviselője több alkalommal kísérelte meg megszüntetni, de a Fidesz frakció mindeddig levette napirendről. A Jobbik képviselőnője, ezért a legutóbbi ülésen azt javasolta a polgároknak, hogy engedetlenségből a méltánytalan eljárásért a következő ürítési napon a hulladékot az arra rendeltetésszerű zsákokban a körzeti képviselő háza elé helyezzék el a polgárok. Tehát szabályosan, közterületen, díjmentesítve. A szállítást végző vállalkozó a díjfizetési csekk mellé egy idei évre vonatkozó matricát is küldött, amit be kell valljak elfelejtettem az edényre felragasztani.
Ma lett volna az ürítés napja. Megesett, ami még soha eddig a történelemben: nem vitték el.
Értetlenül álltam a helyzettel szemben ugyanis eddig ebbéli feledékenységemet(volt, hogy egyik héten egy kukát se, a másikon meg kettőt raktam ki) sosem "torolta meg" a vállalkozó.
Hozzáteszem, hogy testvérem hazafelé jövet több porta előtt észlelte ugyanezt az állapotot.
Fel is hívtam a vállalkozót, hogy most mitévő legyek? Az ügyintéző hölgy nagyon kedvesen megkért, hogy ragasszam fel a matricát és "most, de csak most az egyszer bármilyen zsákban kitehetem".
Mondtam, hogy oké, de honnan fogják a fiúk tudni? Azt a választ kaptam, hogy tudni fogják: elég, ha egy címet mondok. Jót kacagtunk a hölggyel, lehet, hogy nem én voltam az első telefonáló?
Nagy szemétség lenne, ha ezek után nem a saját portám elé raknám a zsákot?
Vagy inkább csak polgári engedetlenség egy méltánytalan és törvénytelen rendelettel szemben?
Segítsetek megtalálni a helyes választ, kivételesen nem tudom hol lakik az Igazság.
Ezt a törvénytelenséget a polgárok érdekében a jelenlegi városvezető és az ellenzékbe kényszerült többi párt képviselője több alkalommal kísérelte meg megszüntetni, de a Fidesz frakció mindeddig levette napirendről. A Jobbik képviselőnője, ezért a legutóbbi ülésen azt javasolta a polgároknak, hogy engedetlenségből a méltánytalan eljárásért a következő ürítési napon a hulladékot az arra rendeltetésszerű zsákokban a körzeti képviselő háza elé helyezzék el a polgárok. Tehát szabályosan, közterületen, díjmentesítve. A szállítást végző vállalkozó a díjfizetési csekk mellé egy idei évre vonatkozó matricát is küldött, amit be kell valljak elfelejtettem az edényre felragasztani.
Ma lett volna az ürítés napja. Megesett, ami még soha eddig a történelemben: nem vitték el.
Értetlenül álltam a helyzettel szemben ugyanis eddig ebbéli feledékenységemet(volt, hogy egyik héten egy kukát se, a másikon meg kettőt raktam ki) sosem "torolta meg" a vállalkozó.
Hozzáteszem, hogy testvérem hazafelé jövet több porta előtt észlelte ugyanezt az állapotot.
Fel is hívtam a vállalkozót, hogy most mitévő legyek? Az ügyintéző hölgy nagyon kedvesen megkért, hogy ragasszam fel a matricát és "most, de csak most az egyszer bármilyen zsákban kitehetem".
Mondtam, hogy oké, de honnan fogják a fiúk tudni? Azt a választ kaptam, hogy tudni fogják: elég, ha egy címet mondok. Jót kacagtunk a hölggyel, lehet, hogy nem én voltam az első telefonáló?
Nagy szemétség lenne, ha ezek után nem a saját portám elé raknám a zsákot?
Vagy inkább csak polgári engedetlenség egy méltánytalan és törvénytelen rendelettel szemben?
Segítsetek megtalálni a helyes választ, kivételesen nem tudom hol lakik az Igazság.
2011. február 12., szombat
Mese felnőtteknek
Az elmúlt napokban sokat tűnődtem azon, hogy miért viselkednek irracionálisan az emberek.
Azért jó a gyerek a háznál, így előkerülnek a rég elfeledett mesekönyvek, az egyikben találtam ezt a kis aranyosat. Azt hiszem benne van, hogy a nyilvánvaló dolgok ellenére mi tart vissza sokakat a nézetei felvállalásától.
A két hazug legén − szót szóra mondó
Egyszer vót, hol nem vót, vót egyszer egy legén. Elindult,hogy hazugságval keresse meg a kenyerit. Ment, ment, de biza’nem sokáig ment, esszetalálkozott egy másik legénvel.
Azt mondja neki:
– Jó napot!
– Jó napot! Hova mész?
– Hát én elindultam valamerre, hogy szerezzek valami ennivalót ingyen…
– Hát eppe’ én es oda indultam… − azt mondja.
– Tudsz-e nagyot hazudni?
– Tudok.
– Te tudsz-e rea még nagyobbat?
– Én es tudok.
– Akkor menjünk együtt!
– Menjünk!
Elindultak menni.
Hát ahogy mennek, mennek, egyezkednek. Hintón szembej velük egy alispán.
– Jó napot, legények!
– Jó napot!
– Hol vótatok?
– Mü Pesten.
– … dehogy vótatok Pesten, most mentek arrafelé.
– Hát mü Pesten vótunk.
– Hát ha ott vótatok, akkor mondjátok meg, hogy Pesten mi újság?
– Hát arra ne menjen, me’t ott nagy az újság − mondja az egyik.
– Hát mi az újság?
– Ott akkora madarat mutogatnak, hogy egyik szárnya Pesten s a másik Budán van.
Azt mondja az alispán:
– Menj el te, te nagy hazug, há’ hogy mondsz te elyent? Ekkora madár a világon nincs! Hajdú, huszonötöt a fenekire!
Le es húzzák a hazug legént, s huszanötöt reavernek a fenekire.
Azt mondja a legén nagy mérgesen:
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak! Hogy mert ingem megverni, amikor tudom, hogy ez igaz?
Megejedett az alispán, azt mondja a másik legénnek:
– Igaz-e, amit mond a barátod?
– Hát azt én nem tudom, …hazudnék, ha mondanám, de azt tudom, hogy láttam, hogy akkora nagy tojást mutogatnak, hogy két vasrúdval emelgetik.
Gondolkozik az alispán. Hát azt a nagy tojást csak az a nagy madár tojhatta.
Azt mondja az alispán :
– Adok száz forintot, csak ne mondd meg senkinek, hogy megvertelek.
Oda es adta a száz forintot, s mennek tovább.
Nem sokáig mentek, megint találkoztak egy másik alispánval, egy hintóval.
– Jó napot!
– Jó napot, legények, há’ hol vótatok?
– Mü Pesten.
– Há, hogy lettetek vóna Pesten, mikor most mentek arrafelé?
– Hát mü ott vótunk.
– Hát ha ott vótatok, akkor mondjátok meg, hogy mi újság?
– Mi újság? − azt mondja az egyik.
Nem es merem mondani. …meggyulladott a Duna.
– Ó menj el te! − azt mondja, …hát a Duna hogy gyulladott vóna meg?
– …az meg! …akkora terü szalmákot hordnak, hogy leótsák, hogy csak úgy gyúrják belé a Dunába.
Azt mondja az alispán:
– Hajdú, huszanötöt a fenekire!
Hát abba a szent helyben reavertek huszanötöt a fenekire.
Azt mondja a megvert legén:
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak, amétt ártatlanul megvert!
Gondolkozik az alispán, s azt mondja a másik legénnek:
– Te! …igaz, amit a barátod mond?
– Hát azt én nem láttam − mondja. Hazudnék, hogyha én mondanám, hogy igaz! De azt tudom, hogy annyi a sült hal, hogy nem lehet lépni tű le.
Azt mondja az alispán:
– Hát akkor csak meggyulladhatott a Duna, hogyha annyi sült hal van! Hát az a sült hal, …há’ hol lehet? …csak ott.
Adott nekik száz forintot − gondolja:
– Ne mondjátok meg az istenétt senkinek!
– Hát dehogy mondjuk!
Mennek tovább. Hát ahogy mennek tovább, megint jött egy alispán.
– Jó napot, legények!
– Jó napot!
– Hát tü hol vótatok?
– Mü Pesten.
– Hát ne mondjátok! …most mentek arrafelé.
– Hát mü ott vótunk.
– Hát mi újság Pesten? Ha ott vótatok, mondjatok valamit!
– Jaj − azt mondja a hazug legén, az égb ől egy darabocska leszakadott.
– Ó menj el te, hát ha leszakadott vóna, akkor itt es le vóna szakadva. Há’, hogy mondhatsz elyent?
– Hát ez tiszta igaz!
Azt mondja az alispán, hogy …hajdú, huszanötöt a fenekire!
A hajdú ráver huszanötöt, s a legén azt es megfenyegette újra.
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak, hogy ingemet tiszta ártatlanul itt megveretett.
Az alispán azt mondja a másik legénnek:
– Hallod-e, igaz, amit a barátod mond?
– Hát azt én nem tudom… – azt mondja. Én nem akarok hazudni, én ezt nem láttam. De azt láttam, hogy egy akkora lajtorja van a f ödt ől az égig odatámosztva, s az angyalok sírva járkálnak le s fel.
Azt mondja az alispán:
– Hát akkor igaz lehet… Adok – azt mondja – száz forintot,csak ne mondjátok meg senkinek!
Oda es adta a száz forintot s elmentek… az alispán egyfelé, s a két legén a háromszáz forintval másfelé. S örvendtek, hogy hát így ingyen …három megverésvel kaptak háromszáz forintot.
S még ma es élnek, ha meg nem hótak.
Ha még ezek után sem esik le, hogy néhányan az orrunknál fogva vezetnek, megérdemeljük, hogy a határontúliak is megsz.vassanak bennünket, ugyanis a mese Székelyföldről származik
Azért jó a gyerek a háznál, így előkerülnek a rég elfeledett mesekönyvek, az egyikben találtam ezt a kis aranyosat. Azt hiszem benne van, hogy a nyilvánvaló dolgok ellenére mi tart vissza sokakat a nézetei felvállalásától.
A két hazug legén − szót szóra mondó
Egyszer vót, hol nem vót, vót egyszer egy legén. Elindult,hogy hazugságval keresse meg a kenyerit. Ment, ment, de biza’nem sokáig ment, esszetalálkozott egy másik legénvel.
Azt mondja neki:
– Jó napot!
– Jó napot! Hova mész?
– Hát én elindultam valamerre, hogy szerezzek valami ennivalót ingyen…
– Hát eppe’ én es oda indultam… − azt mondja.
– Tudsz-e nagyot hazudni?
– Tudok.
– Te tudsz-e rea még nagyobbat?
– Én es tudok.
– Akkor menjünk együtt!
– Menjünk!
Elindultak menni.
Hát ahogy mennek, mennek, egyezkednek. Hintón szembej velük egy alispán.
– Jó napot, legények!
– Jó napot!
– Hol vótatok?
– Mü Pesten.
– … dehogy vótatok Pesten, most mentek arrafelé.
– Hát mü Pesten vótunk.
– Hát ha ott vótatok, akkor mondjátok meg, hogy Pesten mi újság?
– Hát arra ne menjen, me’t ott nagy az újság − mondja az egyik.
– Hát mi az újság?
– Ott akkora madarat mutogatnak, hogy egyik szárnya Pesten s a másik Budán van.
Azt mondja az alispán:
– Menj el te, te nagy hazug, há’ hogy mondsz te elyent? Ekkora madár a világon nincs! Hajdú, huszonötöt a fenekire!
Le es húzzák a hazug legént, s huszanötöt reavernek a fenekire.
Azt mondja a legén nagy mérgesen:
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak! Hogy mert ingem megverni, amikor tudom, hogy ez igaz?
Megejedett az alispán, azt mondja a másik legénnek:
– Igaz-e, amit mond a barátod?
– Hát azt én nem tudom, …hazudnék, ha mondanám, de azt tudom, hogy láttam, hogy akkora nagy tojást mutogatnak, hogy két vasrúdval emelgetik.
Gondolkozik az alispán. Hát azt a nagy tojást csak az a nagy madár tojhatta.
Azt mondja az alispán :
– Adok száz forintot, csak ne mondd meg senkinek, hogy megvertelek.
Oda es adta a száz forintot, s mennek tovább.
Nem sokáig mentek, megint találkoztak egy másik alispánval, egy hintóval.
– Jó napot!
– Jó napot, legények, há’ hol vótatok?
– Mü Pesten.
– Há, hogy lettetek vóna Pesten, mikor most mentek arrafelé?
– Hát mü ott vótunk.
– Hát ha ott vótatok, akkor mondjátok meg, hogy mi újság?
– Mi újság? − azt mondja az egyik.
Nem es merem mondani. …meggyulladott a Duna.
– Ó menj el te! − azt mondja, …hát a Duna hogy gyulladott vóna meg?
– …az meg! …akkora terü szalmákot hordnak, hogy leótsák, hogy csak úgy gyúrják belé a Dunába.
Azt mondja az alispán:
– Hajdú, huszanötöt a fenekire!
Hát abba a szent helyben reavertek huszanötöt a fenekire.
Azt mondja a megvert legén:
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak, amétt ártatlanul megvert!
Gondolkozik az alispán, s azt mondja a másik legénnek:
– Te! …igaz, amit a barátod mond?
– Hát azt én nem láttam − mondja. Hazudnék, hogyha én mondanám, hogy igaz! De azt tudom, hogy annyi a sült hal, hogy nem lehet lépni tű le.
Azt mondja az alispán:
– Hát akkor csak meggyulladhatott a Duna, hogyha annyi sült hal van! Hát az a sült hal, …há’ hol lehet? …csak ott.
Adott nekik száz forintot − gondolja:
– Ne mondjátok meg az istenétt senkinek!
– Hát dehogy mondjuk!
Mennek tovább. Hát ahogy mennek tovább, megint jött egy alispán.
– Jó napot, legények!
– Jó napot!
– Hát tü hol vótatok?
– Mü Pesten.
– Hát ne mondjátok! …most mentek arrafelé.
– Hát mü ott vótunk.
– Hát mi újság Pesten? Ha ott vótatok, mondjatok valamit!
– Jaj − azt mondja a hazug legén, az égb ől egy darabocska leszakadott.
– Ó menj el te, hát ha leszakadott vóna, akkor itt es le vóna szakadva. Há’, hogy mondhatsz elyent?
– Hát ez tiszta igaz!
Azt mondja az alispán, hogy …hajdú, huszanötöt a fenekire!
A hajdú ráver huszanötöt, s a legén azt es megfenyegette újra.
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak, hogy ingemet tiszta ártatlanul itt megveretett.
Az alispán azt mondja a másik legénnek:
– Hallod-e, igaz, amit a barátod mond?
– Hát azt én nem tudom… – azt mondja. Én nem akarok hazudni, én ezt nem láttam. De azt láttam, hogy egy akkora lajtorja van a f ödt ől az égig odatámosztva, s az angyalok sírva járkálnak le s fel.
Azt mondja az alispán:
– Hát akkor igaz lehet… Adok – azt mondja – száz forintot,csak ne mondjátok meg senkinek!
Oda es adta a száz forintot s elmentek… az alispán egyfelé, s a két legén a háromszáz forintval másfelé. S örvendtek, hogy hát így ingyen …három megverésvel kaptak háromszáz forintot.
S még ma es élnek, ha meg nem hótak.
Ha még ezek után sem esik le, hogy néhányan az orrunknál fogva vezetnek, megérdemeljük, hogy a határontúliak is megsz.vassanak bennünket, ugyanis a mese Székelyföldről származik
2011. február 10., csütörtök
Merjünk (nagyot) álmodni!
Az elmúlt napokban 2 számomra is érdekes álomról számoltak be nekem, kérdezve, hogy mit is jelenthet?
Nem hiszek az álmoskönyvekben, az alváskutatással kapcsolatban viszont elolvastam az évek során ezt-azt.
Az álom célja elsősorban a minket ébrenléti állapotban ért benyomások, ingerek, foglalkoztató kérdések letisztítása, képi vagy hangbéli megjelenéssel az idegrendszert segítve a feldolgozásban és ezáltal képessé téve az új ingerek befogadására. Ezen tekintetben sem vagyunk egyformák. Vannak, akik azt mondják, hogy nem álmodnak. Ez nem igaz csak kevésbé vagy nem emlékeznek az álmaikra.
Erőteljesebb és élénkebb álomtevékenységről számoltak be azok, akik napközben is fantáziadúsabbak, kreatívabbak, érzelmi életük aktívabb.
Álmainkban sokszor azok az elemek erősödnek fel, amelyekre éber állapotban kevésébé figyelünk vagy észrevétlenek maradtak számunkra.
Az egyik álom egy 8 éves kisfiúé volt.
Az iskolában az emeletre szeretett volna feljutni ehhez át kellett mennie az ebédlőn. Az ebédlő közepén rózsaszirmokon ült egy rózsaszín ruhába öltözött kislány. Minden csillogott és nagyon szép volt. Aztán átért az ebédlőn és az emeleten találta magát.
A kérdése az volt, hogy miért nem volt lépcső miközben az iskolában van?
A másik egy 57 éves nőé:
Egy helyre ment, elegáns autóval egy ismerősével. Amikor odaért egy kis helyen elegáns hölgyek és urak szoroskodtak. Sokan voltak. Felszolgálták a menüt, ami fehérre macerált csontokból állt. Az ismerőse hozott egy nagyobb darabot és mondta, hogy rázza ki a velőt, mert az a legjobb része.
Kellemetlen érzéseket keltett Benne a szituáció és érthetetlen volt Számára, hogy "ezért a menüért miért zsúfolódtak össze". Azt mondta, köszöni nem szereti és otthagyta a társaságot.
A kérdése az volt, hogy mit keresett ott?
Mindkét álom viszonylag könnyen megfejthető, ha valaki ismeri a kérdezőt, vagy ismert a helyzet ami után bekövetkezett. Az álmaink sok mindent megmutathatnak, viszont ismernünk kell magunkat, hogy ne dőljünk be mindenféle mesebeszédnek.
Bár bevallom ez után a két álom után bennem is felsejlett 2 kérdés, de ez meg legyen az én "harcom".
Nem hiszek az álmoskönyvekben, az alváskutatással kapcsolatban viszont elolvastam az évek során ezt-azt.
Az álom célja elsősorban a minket ébrenléti állapotban ért benyomások, ingerek, foglalkoztató kérdések letisztítása, képi vagy hangbéli megjelenéssel az idegrendszert segítve a feldolgozásban és ezáltal képessé téve az új ingerek befogadására. Ezen tekintetben sem vagyunk egyformák. Vannak, akik azt mondják, hogy nem álmodnak. Ez nem igaz csak kevésbé vagy nem emlékeznek az álmaikra.
Erőteljesebb és élénkebb álomtevékenységről számoltak be azok, akik napközben is fantáziadúsabbak, kreatívabbak, érzelmi életük aktívabb.
Álmainkban sokszor azok az elemek erősödnek fel, amelyekre éber állapotban kevésébé figyelünk vagy észrevétlenek maradtak számunkra.
Az egyik álom egy 8 éves kisfiúé volt.
Az iskolában az emeletre szeretett volna feljutni ehhez át kellett mennie az ebédlőn. Az ebédlő közepén rózsaszirmokon ült egy rózsaszín ruhába öltözött kislány. Minden csillogott és nagyon szép volt. Aztán átért az ebédlőn és az emeleten találta magát.
A kérdése az volt, hogy miért nem volt lépcső miközben az iskolában van?
A másik egy 57 éves nőé:
Egy helyre ment, elegáns autóval egy ismerősével. Amikor odaért egy kis helyen elegáns hölgyek és urak szoroskodtak. Sokan voltak. Felszolgálták a menüt, ami fehérre macerált csontokból állt. Az ismerőse hozott egy nagyobb darabot és mondta, hogy rázza ki a velőt, mert az a legjobb része.
Kellemetlen érzéseket keltett Benne a szituáció és érthetetlen volt Számára, hogy "ezért a menüért miért zsúfolódtak össze". Azt mondta, köszöni nem szereti és otthagyta a társaságot.
A kérdése az volt, hogy mit keresett ott?
Mindkét álom viszonylag könnyen megfejthető, ha valaki ismeri a kérdezőt, vagy ismert a helyzet ami után bekövetkezett. Az álmaink sok mindent megmutathatnak, viszont ismernünk kell magunkat, hogy ne dőljünk be mindenféle mesebeszédnek.
Bár bevallom ez után a két álom után bennem is felsejlett 2 kérdés, de ez meg legyen az én "harcom".
2011. február 8., kedd
Azt mondják...
Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, az már elég hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok.
Az emberi kommunikáció legerősebb eszköze a szó. János evangéliuma kezdődik így: kezdetben volt a Szó és a Szó volt Istennél és Isten volt a Szó. Nem feladatom mások megnyilvánulásainak elemzése, de amikor valaki nyilvánvaló paneleket, semmitmondó szófordulatokat használ, annak elfedezésére, hogy valójában semmi ötlete sincs az elkövetkezendő rá váró feladatokról az mindenképpen elgondolkodtató számomra. Mint, ahogy az is, hogy miért hiszik el az emberek feltétel nélkül a hatalomban lévők mondandóját.
Azt gondolom ennek van némi köze a hatalomhoz való viszonyunkhoz, ahhoz, hogy valójában mennyire vagyunk tisztában a szavak értelmével, jelentésével, milyen az önkifejezésünk, mennyire figyelünk a közlőre, milyen érzéseket keltenek bennünk a hallottak.
A megfejtéshez mindenkit egy kis időutazásra hívok-a lelkébe.
Amikor megszületünk felsírunk, ez az élet első jelzése. Hang, amely komoly jelentéssel bír.
Aztán különféle sírásformák jelennek meg és attól függően, hogy jól értelmeződnek-e és a valódi szükséglet kerül-e kielégítésre elkezdenek kialakulni az ezzel kapcsolatos értelmi és érzelmi kapcsolódási pontok.
Ennek az időszaknak különös jelentősége van, ez a korai szülő-gyerek kapcsolat.
Ilyenkor vésődnek be olyan összefüggések, érzelmi modulok, amelyekre később tudatosan már nem emlékszünk, de egész életünkben hatással lesznek társas kapcsolatainkra, a kommunikációnkra, mások mondandójának értelmezésére.
Akinek van gyermeke azt is megtapasztalhatja, hogy bizony van egy időszak, amikor a gyermek szemében Ő az Isten, a mindenttudó, a mindenható, az oltalmazó, minden hatalom birtokosa. Akinek még nincs pedig tán még könnyebben emlékszik, arra, amikor Ő tekintett így a szüleire.
Itt épül be az, hogy később hogyan viszonyulunk a "hatalom birtokosához".
Nagyon fontos, az egész életre meghatározó időszak, ezért maximálisan egyetértek azzal, hogy 3 éves korig legyen egy anya a gyermekével és lehetőleg az apa is. Ennek az időszaknak az lenne a feladata, hogy mindenki megismerje és szoros kapcsolatot alakítson ki azzal, akit később vagy istenít vagy nem, de meghatározó az egész életében. A Teremtőjét. A fölötte levő hatalom birtokosát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Kedves Barátaim!
Az, hogy kinek és miért hisznek, attól függ, hogy szerető, óvó, odafigyelő, meghallgató, együttműködő vagy félelemmel teli, agresszív, mindigmegmondó, soketelváró közösségben kezdték-e az életüket.
Attól függ, hogy segítették, támogatták vagy gátolták önálló gondolataikat, törekvéseiket.
Attól függ, hogy szüleikkel milyen kapcsolatuk volt.
Később ezeket a korán kapott sebeket nehéz begyógyítani, a rossz berögzüléseket elhagyni, de nem lehetetlen.
Az idő igaz és megmutatja, ami nem az.
Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek, mindannyiunknak, hogy 2012 valóban az elrugaszkodás éve lehessen.
Megszabadulva a régi rossztól a jobb lehetőségek felé.
Az emberi kommunikáció legerősebb eszköze a szó. János evangéliuma kezdődik így: kezdetben volt a Szó és a Szó volt Istennél és Isten volt a Szó. Nem feladatom mások megnyilvánulásainak elemzése, de amikor valaki nyilvánvaló paneleket, semmitmondó szófordulatokat használ, annak elfedezésére, hogy valójában semmi ötlete sincs az elkövetkezendő rá váró feladatokról az mindenképpen elgondolkodtató számomra. Mint, ahogy az is, hogy miért hiszik el az emberek feltétel nélkül a hatalomban lévők mondandóját.
Azt gondolom ennek van némi köze a hatalomhoz való viszonyunkhoz, ahhoz, hogy valójában mennyire vagyunk tisztában a szavak értelmével, jelentésével, milyen az önkifejezésünk, mennyire figyelünk a közlőre, milyen érzéseket keltenek bennünk a hallottak.
A megfejtéshez mindenkit egy kis időutazásra hívok-a lelkébe.
Amikor megszületünk felsírunk, ez az élet első jelzése. Hang, amely komoly jelentéssel bír.
Aztán különféle sírásformák jelennek meg és attól függően, hogy jól értelmeződnek-e és a valódi szükséglet kerül-e kielégítésre elkezdenek kialakulni az ezzel kapcsolatos értelmi és érzelmi kapcsolódási pontok.
Ennek az időszaknak különös jelentősége van, ez a korai szülő-gyerek kapcsolat.
Ilyenkor vésődnek be olyan összefüggések, érzelmi modulok, amelyekre később tudatosan már nem emlékszünk, de egész életünkben hatással lesznek társas kapcsolatainkra, a kommunikációnkra, mások mondandójának értelmezésére.
Akinek van gyermeke azt is megtapasztalhatja, hogy bizony van egy időszak, amikor a gyermek szemében Ő az Isten, a mindenttudó, a mindenható, az oltalmazó, minden hatalom birtokosa. Akinek még nincs pedig tán még könnyebben emlékszik, arra, amikor Ő tekintett így a szüleire.
Itt épül be az, hogy később hogyan viszonyulunk a "hatalom birtokosához".
Nagyon fontos, az egész életre meghatározó időszak, ezért maximálisan egyetértek azzal, hogy 3 éves korig legyen egy anya a gyermekével és lehetőleg az apa is. Ennek az időszaknak az lenne a feladata, hogy mindenki megismerje és szoros kapcsolatot alakítson ki azzal, akit később vagy istenít vagy nem, de meghatározó az egész életében. A Teremtőjét. A fölötte levő hatalom birtokosát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Kedves Barátaim!
Az, hogy kinek és miért hisznek, attól függ, hogy szerető, óvó, odafigyelő, meghallgató, együttműködő vagy félelemmel teli, agresszív, mindigmegmondó, soketelváró közösségben kezdték-e az életüket.
Attól függ, hogy segítették, támogatták vagy gátolták önálló gondolataikat, törekvéseiket.
Attól függ, hogy szüleikkel milyen kapcsolatuk volt.
Később ezeket a korán kapott sebeket nehéz begyógyítani, a rossz berögzüléseket elhagyni, de nem lehetetlen.
Az idő igaz és megmutatja, ami nem az.
Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek, mindannyiunknak, hogy 2012 valóban az elrugaszkodás éve lehessen.
Megszabadulva a régi rossztól a jobb lehetőségek felé.
2011. február 5., szombat
Az légy, aki vagy...
Miután önmagunk és helyzetünk felismerésére jutottunk(megmérettettünk Magunk előtt) elérkezünk ahhoz, hogy megőrizzük személyiségünket, eszméinket, értékeinket és a fejlődés útjára lépjünk. Az aktuális hatalom, a környezetünk, barátaink, ismerőseink, mind-mind hatással vannak/lesznek erre. Mindenféle információkat igazakat és hazugságokat hallunk naponta minden irányból.
Hogyan tudunk mégis hűek maradni Önmagunkhoz?
Egy kínai mondás szerint: "Ne utánozz másokat, hanem fedezd fel egyéniségedet, és légy önmagad."
Ez nem más, mint bármilyen körülmények között az önazonosság felvállalása. Nehéz és veszélyes életforma, de magával hordozza azt az érzés és elmebeli tisztaságot, amellyel bármikor, bátran, szégyenkezés nélkül nézhetünk a tükörbe.
Az emberiség az elmúlt évszázadokban a fejlettség igen magas szintjére jutott, de még mindig nem képes minden ember a képességeit és a megszerzett tapasztalatait építő jelleggel használni.
Az emberek Ősidők óta küzdenek egy bennük rejtőzködő hajlammal, amely a mások feletti uralkodásra, a minden feletti hatalomgyakorlásra irányul. Ez az önzés. Ez sajnos pusztító jellegű, mivel mások érdekeit, személyiségét, szükségleteit nem veszi figyelembe. Célja a minden áron történő önérdekérvényesítés.
Mindenki a szabad akar lenni, de figyelmen kívül hagyja, hogy a legnagyobb szabadság egyben a legnagyobb rabszolgasággal is jár ugyanis együtt sétál a mértékletességgel.
Pál apostol mondta: mindent szabad Nékem, de nem minden használ, mindent szabad Nékem, de nem minden épít.
Életünk tán legfontosabb döntése az, hogy miután megismertük a jól és a rosszat az, hogy minek a szolgálatába állítjuk felismert képességeinket, megszerzett tudásunkat.
Ezt a DÖNTÉST mindenkinek meg kell hoznia, a nem döntés a rossz melletti hallgatólagos állásfoglalás, az álláspont, a személyiség fel nem vállalása.
2011. február 3., csütörtök
Mi az élet értelme?
Az emberek ősidők óta keresik a magyarázatot létükre, a társadalom, a közösség jó működéséhez szükséges támpontokat, azokat az értékeket, eszméket, ami alapján megvalósítható lenne egy mindenki számára békés, élhető, a szükségleteket kielégítő állapot. Amennyiben így tetszetősebb a "paradicsomba vágyunk".
Tegnap egy kedves ismerősöm megörvendeztetett egy nagyon jó mércével.
Az ember alapértékei
A megjelenés
- egészség / tisztaság, ápoltság
- szépség / elegancia
A fizikai képességek
- megfelelő erőlét
- megfelelő állóképesség
- mozgáskultúra (ügyesség)
A szellemi képességek
- alanyi tudás (intelligencia)
- tárgyi tudás
- memória
A megjelenés
- egészség / tisztaság, ápoltság
- szépség / elegancia
A fizikai képességek
- megfelelő erőlét
- megfelelő állóképesség
- mozgáskultúra (ügyesség)
A szellemi képességek
- alanyi tudás (intelligencia)
- tárgyi tudás
- memória
Az ember alanyi értékei
A bölcsesség
- megfelelő belátás
- megfelelő elhatározás
Az erény csoportjellemzői
- megfelelő beszéd
- megfelelő magatartás
- megfelelő életmód
Az elmélyedés
- megfelelő törekvés
- megfelelő jelenlét
- megfelelő elmélyedés
A bölcsesség
- megfelelő belátás
- megfelelő elhatározás
Az erény csoportjellemzői
- megfelelő beszéd
- megfelelő magatartás
- megfelelő életmód
Az elmélyedés
- megfelelő törekvés
- megfelelő jelenlét
- megfelelő elmélyedés
Az ember társasági értékei
Formai értékek
- pontosság
- tisztelet / tapintatosság / kedvesség
- határozottság / magabiztosság
Tartalmi értékek
- szociális érzék / empátia
- humorérzék
- bőkezűség
Mélységi értékek
- szavahihetőség
- megbízhatóság
Az ember társadalmi értékei
Általános értékek
- kötelességtudat
- kötelességteljesítés
- önfeláldozás
A vezetés feltételei
- elismertség
- hatalom
- jómód
Vezetői értékek
- bölcsesség / lényeglátás
- igazságosság
Általános értékek
- kötelességtudat
- kötelességteljesítés
- önfeláldozás
A vezetés feltételei
- elismertség
- hatalom
- jómód
Vezetői értékek
- bölcsesség / lényeglátás
- igazságosság
A kulcs életünk és körülményeink megváltoztatására Bennünk van. Önmagunk megismerése és elfogadása az első lépés. Mérjük meg Magunkat bátran, önámítás nélkül. Nincs rossz eredmény, de esélyt adunk Magunknak arra, hogy meglássuk azokat a területeket, ahol elfér Rajtunk néhány centi és ahol dundik vagyunk. A kövérség ez esetben inkább előny, megmutatja, hogy hol is van(lenne) a helyünk a társadalomban.
2011. február 2., szerda
Mondd mennyit ér az ember...?
Évek óta foglalkozom a társadalom helyzetével, azzal az értékrendi válsággal, ami nagyon régóta jelen van, de tán ezekben a napokban éri el a csúcspontját.
Ennek a blognak az előfutárát kb 2 hónappal ezelőtt írtam. Akkor némi port vert fel a születésszabályozással kapcsolatos törvénytervezet és elkezdtem boncolgatni, hogy mi is lehet az oka a demográfiai mutatók csökkenésének. Miért akar a kormány ilyen drasztikus döntést hozni?
A gyermek sajnos egyre kevésbé tölti be az életünkben azt a szerepet, amit Neki szánt az ég.
Mint, ahogy egyre kevésbé töltjük be mi Magunk is.
Azóta egy egyre borzasztóbb kép kezd kirajzolódni és az eddigi problémák mellé egyre szélesebb körben kezd elterjedni a "rettegett rém" a SZEGÉNYSÉG. A szociális olló egyre erőteljesebb kinyílása, nagy kihívást jelent, mind a benne élők, mind a szakemberek, mind pedig az államigazgatás számára.
A probléma évezredek óta osztja meg a társadalmakat. Minden háború gyökerénél megtalálhatjuk a társadalmi elégedetlenséget. A világ össztermékének közel 90%-át az emberiség mindösszesen 10%-a tartja kézben. A hatalmi harcok, ezért törnek ki, ezért állunk háborúban egymással, magunkkal, a természettel.
Sokkal mélyebben lakik tehát az ok, a gyökereinkben, a zsigereinkben.
Senki nem tudja, hogy hogyan lett az EMBER, de szinte mindenhol megtaláljuk azt, hogy MI LENNE az ÉLETE CÉLJA. A teremtéstörténetben, azt mondja az Isten, hogy Nekünk adja a Földet, hogy éljünk Rajta, használjuk, népesítsük be és uralkodjunk az ÁLLATOK felett. Nagyon sok vallási irodalmat elolvastam, valamiért majd mindegyik nép Magát tartja "egyedül üdvözítőnek", a többi ember felett állónak, hatalmasnak Isten által kiválasztottnak. Isten útjai kifürkészhetetlenek, miből gondolja bárki is, hogy nem fordult el Tőle azok miatt a cselekedetek miatt, amit a "gondviselés akarata" ellenére tett? Egyáltalán létezik-e minden misztikus lény vagy csak ez elménk szüleményei? Az irodalmi alkotások szerint:
A bűnbeeséssel kezdődött, ami a jó és a rossz tudásának fájáról evés után(!) a ROSSZ melletti DÖNTÉS. Ugyanis, amikor "lebuktak" nem vállalták fel a tettet, hanem elkezdtek hárítani, bűnbakot keresni. Ez így zajlik mind e mai napig.
Az ember test-lélek-szellem egysége. az ember, akkor válik EMBERRÉ, amikor felelősséget vállal a tetteiért.
Nem a színe, kasztja, rassza határozza meg, hanem személyiségének érettségi foka, minősége. Az öncél vagy a közcél irányába való hajlandósága , az, hogy a tudását az építésre vagy a pusztításra használja.
Amikor Jób elveszíti mindenét és még ellene is fordulnak, ezt mondja:
"Mezítelen jöttem anyám méhéből és mezítelen térek vissza a földbe ahonnan vétettem, az Úr adta, az Úr elvette áldassék a Neve."
Mindennek ami az életünkben történik oka és célja van, tanít, fejleszt, épít.
Mindannyian vágyunk valami biztosra és hajlamosak vagyunk ezt "magunkon kívül", keresni, pedig ott csak egyetlen biztos van a változás. Miért is? Mert ez az élet rendje, ha nem így lenne ki sem fejlődtünk volna.
Hogy ki-ki mennyit ér a Maga szemében csak Ő tudhatja, hogy mennyit ér Mások szemében az pedig attól függ, hogy mit és mennyit mutat meg belőle. Ez a fejlődés, az önismeret útja, ha megállunk Rajta sosem érjük el azt, ami tán minden ember célja: az elfogadás, a biztonság, a kiegyensúlyozottság vagy tömören, az örök élet.
Ennek a blognak az előfutárát kb 2 hónappal ezelőtt írtam. Akkor némi port vert fel a születésszabályozással kapcsolatos törvénytervezet és elkezdtem boncolgatni, hogy mi is lehet az oka a demográfiai mutatók csökkenésének. Miért akar a kormány ilyen drasztikus döntést hozni?
A gyermek sajnos egyre kevésbé tölti be az életünkben azt a szerepet, amit Neki szánt az ég.
Mint, ahogy egyre kevésbé töltjük be mi Magunk is.
Azóta egy egyre borzasztóbb kép kezd kirajzolódni és az eddigi problémák mellé egyre szélesebb körben kezd elterjedni a "rettegett rém" a SZEGÉNYSÉG. A szociális olló egyre erőteljesebb kinyílása, nagy kihívást jelent, mind a benne élők, mind a szakemberek, mind pedig az államigazgatás számára.
A probléma évezredek óta osztja meg a társadalmakat. Minden háború gyökerénél megtalálhatjuk a társadalmi elégedetlenséget. A világ össztermékének közel 90%-át az emberiség mindösszesen 10%-a tartja kézben. A hatalmi harcok, ezért törnek ki, ezért állunk háborúban egymással, magunkkal, a természettel.
Sokkal mélyebben lakik tehát az ok, a gyökereinkben, a zsigereinkben.
Senki nem tudja, hogy hogyan lett az EMBER, de szinte mindenhol megtaláljuk azt, hogy MI LENNE az ÉLETE CÉLJA. A teremtéstörténetben, azt mondja az Isten, hogy Nekünk adja a Földet, hogy éljünk Rajta, használjuk, népesítsük be és uralkodjunk az ÁLLATOK felett. Nagyon sok vallási irodalmat elolvastam, valamiért majd mindegyik nép Magát tartja "egyedül üdvözítőnek", a többi ember felett állónak, hatalmasnak Isten által kiválasztottnak. Isten útjai kifürkészhetetlenek, miből gondolja bárki is, hogy nem fordult el Tőle azok miatt a cselekedetek miatt, amit a "gondviselés akarata" ellenére tett? Egyáltalán létezik-e minden misztikus lény vagy csak ez elménk szüleményei? Az irodalmi alkotások szerint:
A bűnbeeséssel kezdődött, ami a jó és a rossz tudásának fájáról evés után(!) a ROSSZ melletti DÖNTÉS. Ugyanis, amikor "lebuktak" nem vállalták fel a tettet, hanem elkezdtek hárítani, bűnbakot keresni. Ez így zajlik mind e mai napig.
Az ember test-lélek-szellem egysége. az ember, akkor válik EMBERRÉ, amikor felelősséget vállal a tetteiért.
Nem a színe, kasztja, rassza határozza meg, hanem személyiségének érettségi foka, minősége. Az öncél vagy a közcél irányába való hajlandósága , az, hogy a tudását az építésre vagy a pusztításra használja.
Amikor Jób elveszíti mindenét és még ellene is fordulnak, ezt mondja:
"Mezítelen jöttem anyám méhéből és mezítelen térek vissza a földbe ahonnan vétettem, az Úr adta, az Úr elvette áldassék a Neve."
Mindennek ami az életünkben történik oka és célja van, tanít, fejleszt, épít.
Mindannyian vágyunk valami biztosra és hajlamosak vagyunk ezt "magunkon kívül", keresni, pedig ott csak egyetlen biztos van a változás. Miért is? Mert ez az élet rendje, ha nem így lenne ki sem fejlődtünk volna.
Hogy ki-ki mennyit ér a Maga szemében csak Ő tudhatja, hogy mennyit ér Mások szemében az pedig attól függ, hogy mit és mennyit mutat meg belőle. Ez a fejlődés, az önismeret útja, ha megállunk Rajta sosem érjük el azt, ami tán minden ember célja: az elfogadás, a biztonság, a kiegyensúlyozottság vagy tömören, az örök élet.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)