Ma szinte egész nap valamilyen megmagyarázhatatlan rossz érzés kerített hatalmába, többször eszembe jutott a kamaszkorom. Amikor több, mint 20 évvel ezelőtt az akkori kor szelleméhez képest meglehetősen megbotránkoztatóan jártam a középiskola falai közé. Vénkisasszony latintanárnőm borzadva nézte a 18 lyukú bakancs és a hosszúra kötött színes pulcsi közti neccharisnyás sávot, ha tehette volna azonnal belehúz egy igazolatlan órát, amit természetesen jelenlétemre hívatkozva "törvénytelennek és jogtalannak" minősítettem. Hogy mégse kapjon szegény helyben agyvérzést magamra kanyarítottam a trendy iskolaköpenyt.
Akkor kezdett nyílni egy virág/ világ. Egy ideje természetes lett számunkra, hogy nem kell valaki igényének megfelelően öltözködnünk, gondolkodnuk, egyszínű szürke egyenruhákban járnunk. Valóban így van?
Akik ismernek tudják, hogy nem is olyan régen visszaköszönt az életembe ugyanez a mentalitás egy picit másképp, más szempontok miatt, más gondolatsíkok mentén..
Még mindig vannak néhányan akik úgy gondolják, hogy az emberek élete csak bizonyos általuk felállított klisék szerint működik, működtethető. Ma délután, amikor elmentem a gyerekemért a suliba megláttam a faliújságon az okot, ami miatt ezt a napot nem tudom emléknapnak tekinteni, mert ami a jelenben él még nem lehet emlék.
" Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában.
Ott zsarnokság van."
(Illyés Gyula)
A zsarnokság alapja a zsarnok(oly egyeduralkodó, aki nem öröklés, hanem a fennálló alkotmány erőszakos megváltoztatása útján jutott az állam élére) személye. Zsarnokká válhat valaki úgy is, hogy bár a jog útján jut a hatalomhoz, de az azzal járó felelősségterhes feladatot ellátni nem képes, mivel célja a hatalom megszerzésére és utána az önös érdekeinek érvényesítésére szűkül. Ellenséget keres és lát minden másképp gondolkodóban, a világ sokszínűségét, sokféleségét (számára) átláthatatlansága miatt veszélyesnek tartja. Fél. Félti nehezen szerzett hatalmát, melynek minden értéket és érdeket alárendelni képes. Évszázadokon át láttunk a történelem színpadán feltünni ilyen személyiségeket.
Most, amikor a művészek életének ellehetetlenítése, jobb-baloldali gondolkodók egymásnak uszítása, a politikai nézetek miatt családok szétesése, valós vagy vélt indokok szerint kizárólag a másként gondolkodók elmarasztalása, nem a szakmai teljesítmény, hanem nézetek miatti elbocsátások idejét éljük tán érdemes elgondolkodni, hogy nem támadt-e fel valami, amiről azt hittük, hogy már csak emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése