Mese felnőtteknek

Az elmúlt napokban sokat tűnődtem azon, hogy miért viselkednek irracionálisan az emberek.
Azért jó a gyerek a háznál, így előkerülnek a rég elfeledett mesekönyvek, az egyikben találtam ezt a kis aranyosat. Azt hiszem benne van, hogy a nyilvánvaló dolgok ellenére mi tart vissza sokakat a nézetei felvállalásától.
A két hazug legén − szót szóra mondó
Egyszer vót, hol nem vót, vót egyszer egy legén. Elindult,hogy hazugságval keresse meg a kenyerit. Ment, ment, de biza’nem sokáig ment, esszetalálkozott egy másik legénvel.
Azt mondja neki:
– Jó napot!
– Jó napot! Hova mész?
– Hát én elindultam valamerre, hogy szerezzek valami ennivalót ingyen…
– Hát eppe’ én es oda indultam… − azt mondja.
– Tudsz-e nagyot hazudni?
– Tudok.
– Te tudsz-e rea még nagyobbat?
– Én es tudok.
– Akkor menjünk együtt!
– Menjünk!
Elindultak menni.
Hát ahogy mennek, mennek, egyezkednek. Hintón szembej velük egy alispán.
– Jó napot, legények!
– Jó napot!
– Hol vótatok?
– Mü Pesten.
– … dehogy vótatok Pesten, most mentek arrafelé.
– Hát mü Pesten vótunk.
– Hát ha ott vótatok, akkor mondjátok meg, hogy Pesten mi újság?
– Hát arra ne menjen, me’t ott nagy az újság − mondja az egyik.
– Hát mi az újság?
– Ott akkora madarat mutogatnak, hogy egyik szárnya Pesten s a másik Budán van.
Azt mondja az alispán:
– Menj el te, te nagy hazug, há’ hogy mondsz te elyent? Ekkora madár a világon nincs! Hajdú, huszonötöt a fenekire!
Le es húzzák a hazug legént, s huszanötöt reavernek a fenekire.
Azt mondja a legén nagy mérgesen:
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak! Hogy mert ingem megverni, amikor tudom, hogy ez igaz?
Megejedett az alispán, azt mondja a másik legénnek:
– Igaz-e, amit mond a barátod?
– Hát azt én nem tudom, …hazudnék, ha mondanám, de azt tudom, hogy láttam, hogy akkora nagy tojást mutogatnak, hogy két vasrúdval emelgetik.
Gondolkozik az alispán. Hát azt a nagy tojást csak az a nagy madár tojhatta.
Azt mondja az alispán :
– Adok száz forintot, csak ne mondd meg senkinek, hogy megvertelek.
Oda es adta a száz forintot, s mennek tovább.
Nem sokáig mentek, megint találkoztak egy másik alispánval, egy hintóval.
– Jó napot!
– Jó napot, legények, há’ hol vótatok?
– Mü Pesten.
– Há, hogy lettetek vóna Pesten, mikor most mentek arrafelé?
– Hát mü ott vótunk.
– Hát ha ott vótatok, akkor mondjátok meg, hogy mi újság?
– Mi újság? − azt mondja az egyik.
Nem es merem mondani. …meggyulladott a Duna.
– Ó menj el te! − azt mondja, …hát a Duna hogy gyulladott vóna meg?
– …az meg! …akkora terü szalmákot hordnak, hogy leótsák, hogy csak úgy gyúrják belé a Dunába.
Azt mondja az alispán:
– Hajdú, huszanötöt a fenekire!
Hát abba a szent helyben reavertek huszanötöt a fenekire.
Azt mondja a megvert legén:
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak, amétt ártatlanul megvert!
Gondolkozik az alispán, s azt mondja a másik legénnek:
– Te! …igaz, amit a barátod mond?
– Hát azt én nem láttam − mondja. Hazudnék, hogyha én mondanám, hogy igaz! De azt tudom, hogy annyi a sült hal, hogy nem lehet lépni tű le.
Azt mondja az alispán:
– Hát akkor csak meggyulladhatott a Duna, hogyha annyi sült hal van! Hát az a sült hal, …há’ hol lehet? …csak ott.
Adott nekik száz forintot − gondolja:
– Ne mondjátok meg az istenétt senkinek!
– Hát dehogy mondjuk!
Mennek tovább. Hát ahogy mennek tovább, megint jött egy alispán.
– Jó napot, legények!
– Jó napot!
– Hát tü hol vótatok?
– Mü Pesten.
– Hát ne mondjátok! …most mentek arrafelé.
– Hát mü ott vótunk.
– Hát mi újság Pesten? Ha ott vótatok, mondjatok valamit!
 – Jaj − azt mondja a hazug legén, az égb ől egy darabocska leszakadott.
– Ó menj el te, hát ha leszakadott vóna, akkor itt es le vóna szakadva. Há’, hogy mondhatsz elyent?
– Hát ez tiszta igaz!
Azt mondja az alispán, hogy …hajdú, huszanötöt a fenekire!
A hajdú ráver huszanötöt, s a legén azt es megfenyegette újra.
– Megálljon, me’ megmondom Mátyás királynak, hogy ingemet tiszta ártatlanul itt megveretett.
Az alispán azt mondja a másik legénnek:
– Hallod-e, igaz, amit a barátod mond?
– Hát azt én nem tudom… – azt mondja. Én nem akarok hazudni, én ezt nem láttam. De azt láttam, hogy egy akkora lajtorja van a f ödt ől az égig odatámosztva, s az angyalok sírva járkálnak le s fel.
Azt mondja az alispán:
– Hát akkor igaz lehet… Adok – azt mondja – száz forintot,csak ne mondjátok meg senkinek!
Oda es adta a száz forintot s elmentek… az alispán egyfelé, s a két legén a háromszáz forintval másfelé. S örvendtek, hogy hát így ingyen …három megverésvel kaptak háromszáz forintot.
S még ma es élnek, ha meg nem hótak.

Ha még ezek után sem esik le, hogy néhányan az orrunknál fogva vezetnek, megérdemeljük, hogy a határontúliak is megsz.vassanak bennünket, ugyanis a mese Székelyföldről származik