Megmondom őszintén nem vagyok az a szívesen tömegben nyomorgós fajta, de azért minden évben nyomon követem a március 15.-ei megemlékezést a képernyő előtt ülve. A Duna TV-t választottam mivel azt nézik a legtöbben a határon túl is. A műsorvezetőnő fontosnak tartotta kiemelni, hogy idén nagy együttműködés van a közszolgálati médiumok között.
Idén kiemelten érdekelt volna a zászlófelvonás és a katonai tiszteletadás. Nem rejtem véka alá, hogy azért, hogy megnézzem vajh miért is kell ezeket a deli legényeket „lecserélni”. Nem sokat láttam belőle és valamikor a közepe tájt(az elmúlt évekből ítélve) be is kapcsoltak a stúdióba.
Ezért nem jöttem rá, szerintem a fiúk most is ugyanolyan jól néztek ki és ugyanúgy csináltak mindent.
Ezt feledtetendő legalább a stúdió- beszélgetés egy olyan történésszel zajlott, aki nagyon színes és tényszerű képet festett az akkori helyzetről.
Aztán amit EDDIG minden megemlékezés csúcsának tartottam a Múzeumkert.
De… Sehol a megszokott dekoráció, a lendületes, látványos táncosok sokasága.
A történelmi zászlókkal kijöttek a lépcsősor melletti emelt részre.
A lépcsőn civil emberek álltak, zömmel gyerekek. Nem értettem….
Hol lesz a műsor???
A Himnuszt (bocsássa meg a világ nem tudom a Nevét) egy középkorú énekesnő kezdte a’capella.
Hangja betöltötte a teret és vitte magával a megjelenteket.
A versek jól választottak, kifejezetten jól hangsúlyozva előadottak voltak.
A kortárs népzenei művész szövegeire és zenéjére pedig kimondottan érdemes volt odafigyelni.
Egy 30-as évei táján levő művész úr kezdte el énekelni a Nemzeti Dal-t, de nem fejezte be.
A miniszterelnök úr beszéde következett. Valamit megértettem…
Viszont, ha választanom kellett volna, hogy kinek a kezét fogom meg az úton amin végig kíván vezetni Wolf Kati mellett döntök.
Rövid néptánc után, Sasvári Sándor fejezte be a Nemzeti Dal-t hozzá illő módon lóháton.
TÖBB, mint furcsa volt az egész. Kimondottam azok után, amit a történészek elmondtak ezzel az ünneppel kapcsolatban. EZ az ünnep elsősorban az ELLENZÉKÉ. A Tavaszé, a Szabadságé, a Szerelemé.
Eddig minden évben ezt is láttam megjelenni. (Mert a legfiatalabb „vén” vagyok)
Kevéssé kárpótolt az néhány az esti hírekbe bevágott kép, ahol jól látszott, hogy se Mesterházy Attilának, se Vona Gábornak nincs szüksége gyermekekből álló kordonra, hogy elválassza Őket a „követőiktől”. Hogy nem félnek kimondani, hogy „nem hagyják elhatalmasodni a kórságot”.
Lehet, hogy sokakkal elhitették, hogy Gyurcsány Ferenc a hibás mindenért, de az biztos, hogy egy dolgot NEM tett meg : nem vette el a NEMZETTŐL az ÜNNEPÉT. Amikor vesztett a népszerűségéből egyszerűen nem ment oda, mert tisztelte azokat, akiké ez az ünnep: az ELLENZÉKÉT, a másképp gondolkodókat.
Erről ismerszik meg a demokrata vezető, hogy TUDJA, amikor egy helyzet nem Róla szól, nem szólhat Róla!
A „magyarok Istenére esküszünk”? Azt üzeni : válasszatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése