Az utóbbi időben sok helyen tapasztalom , hogy megjelenik témaként az Isteni igazság keresése. A jó és a rossz szétválasztásának belső szüksége
Azt hiszem, vélem, látom, hogy eljött az az időszak, amit így hívhatunk bátran: ÉBREDÉS.
Minden oldalon, ahol be vagyok regisztrálva néhány személynél megjelenik az isteni igazság keresésének igénye, az isteni igazságszolgáltatás várása, az abba vetett hit.
Megpróbálom összekapni, hogy miket írtam eddig ezzel kapcsolatban. Ehhez "őseink szellemét" a történelmet hívom segítségül.
Az emberek ősidők óta keresik a magyarázatot létükre, a társadalom, a közösség jó működéséhez szükséges támpontokat, azokat az értékeket, eszméket, ami alapján megvalósítható lenne egy mindenki számára békés, élhető, a szükségleteket kielégítő állapot. Amennyiben így tetszetősebb a "paradicsomba vágyunk". Rengeteg elképzelés született, minden bizonyítható tudományos magyarázat nélkül. Az ateisták ezt szeretni fogják: mivel nem volt egyértelmű támpont, az emberek elkezdtek hinni valami földön túliban, ha úgy vesszük elkezdtek Isteneket teremteni. Totemizmus, politeizmus, monoteizmus. Nem megyek bele.
Rengeteg kísérlet, próbálkozás volt ezek mentén felépíteni a társadalmakat, de mindig és minden korban megjelent a személyek kisebb-nagyobb csoportja, akik kihasználván az érzéseket, hiedelmeket öncélúvá változtatták az eszméket. Roppant egyszerű módon: néhány jól irányzott hazugsággal elérték, hogy Őket a "hívek" különbnek, az Istenektől származónak, kiválasztottnak tekintsék.
Sok olyan gondolkodó volt, aki ezt észrevette és szóvá is tette. Az eredmény ezekben az esetekben a személy halálával végződött. Az erőszak alkalmazása, az egyén vagy egy kisebb csoport érdekében áll. Ha végignézzük a háborúkat rájöhetünk arra, hogy kisebb érdekcsoportok összeütközése következményeként, önérdekérvényesítés céljából tör ki. A legnagyobb vesztesei pedig az ártatlanok, akik sokszor azt sem tudják/értik, hogy mi is történik.
A mások felett való uralkodás vágya, az öncélú lét és ennek következményei megtalálhatóak a történelemben, a vallási irodalmakban. Sőt! Saját bőrünkön tapasztalhatjuk.
Életünk során mindannyian találkozunk ezzel a "démonnal" és megláthatjuk, abban a tükörben ami így hívunk lelkiismeret. Ez, az a tulajdonság, amit, ahhoz, hogy közösségben tudjunk gondolkodni le kell tudnunk győzni először MAGUNKban. Azt a technikát fogom felhozni, amit az a személy alkalmazott, akinek oly sokan várják "dicsőséges eljöttét".
Amikor Jézus 40 napig elvonult EGYEDÜL a pusztába megkísértette az Ördög.
Először így szólt hozzá, amikor megéhezett: ha Isten Fia vagy miért nem változatod ezt a követ kenyérré?(megvannak a képességeid, miért nem használod?)
A válasz: nemcsak kenyéren és vízen(fizikai táplálék), hanem isten igéjén(szellemi táplálék) is él az ember.(az lehet, hogy én megtehetem, de nem mindenki és én ez szerint akarom látni a dolgokat)
Ekkor elvitte az Ördög egy magas helyre és megmutatta Neki a világ összes országát.
-Mindez az enyém és annak adom, akinek akarom.Neked adom mindezt, ha leborulsz előttem és engem imádsz.(változtasd meg az elképzeléseidet és gazdaggá és hatalmassá teszlek).
-Meg van írva az Urat a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.(ha hiszel valamiben, azt képviseld, ne qrvulj el)
Ezután elvitte egy magas templom tetejére.
-Ha Isten Fia vagy vesd le magad innen, mert meg van írva, hogy az Angyalok vigyáznak Rád.(légy vakmerő, bizz a segítőid jóindulatában, akkor is, ha nehéz helyzetbe hozod Őket)
-Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a Te Istenedet.(mi van, ha nem elég gyors, ügyes vagy egyszerre ugrottál valaki mással?)
Mivel nem járt sikerrel az Ördög eltávozott, EGY IDŐRE.
Sokan nem akarják elhinni, de a kulcs a MI kezünkben van, ha merjük használni.
Az önmagunkkal való szembenézés a legnehezebb, pedig az igazság és a hamisság egyaránt bennünk van.
Nem mondom, hogy mindenkinek igy végződik ez a "belső harca", de ami sikerülhet. 2000év után azoknak a személyiségeknek a felismerése, akinek igen és ezúttal amikor döntésre kerül a sor, hogy kinek az élete értékesebb Jézusé vagy Barabbásé a DÖNTÉS felelőssége, mellyel élni nemcsak jogunk, de kötelességünk.
A jó és a rossz felismerése egy dolog. A kulcs a kettő közötti választás ugyanis a kettő nem fér meg együtt.
Merjük-e használni? Végülis alig valami: az ÉLETÜNK múlik rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése