A húsvét eredetileg a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnep volt, melynek alapvető elemei a hideg tél után a természet feltámadása és újjászületése.
A zsidó hagyományok szerint ezidőtájt történt, hogy az egyiptomi fogságból kiszabadulva Mózes és Áron vezetésével elindultak az új föld a Kánaán megtalálása felé. A pészah annak az ünnepe, hogy a fáraó csak az utolsó csapás-az első szülöttek halála- után engedte el Őket. 40 évig bolyongtak a sivatagban, mert megijedtek attól, hogy a természet nemcsak a növényzetet, hanem az ottani őslakosokat is hatalmas mérettel áldotta meg. Ezért a tétovázásukért csak a következő nemzedék vehette birtokba a földet Isten ígérete szerint. A zsidók ebben az időszakban áldozatot mutattak be Istennek megköszönve, hogy elkerülte Őket a csapás és keresve a kegyét, hogy bőséges terméssel áldja meg az évet.
A keresztény hagyomány szerint ennek az ünnepnek a közeledtével feszítették keresztre Jézust, az új tanok hirdetőjét, a római fennhatóság alatt álló Jeruzsálemben. Az írások szerint feltámadt és többször megjelent tanítványai előtt hirdetve az örök Isteni Igazságot, a szellem el nem múlhatatlan, örök dicsőségét.
A magyar hagyományok szerint ilyenkor szintén áldást kértek az emberek a termőföldekre, de legfőképpen az állatokra illetve saját Magukra. Ennek a tiszta termékenységi rítusnak máig őrzött hagyománya a locsolkodás, mely az asszonyi szépség és tisztaság örökkévalóságáról hívatott megemlékezni. A tojás a szimbóluma annak a mai napig nem értett „csodának”, mely az új élet kifejlődése. A nyuszi? A szaporaságé.
„Nap fénye Világosságot,
Hold fénye Teljességet,
Víz színe Tisztaságot,
Csillagok Fényességet.
Adjatok!
Kegyes Napapa,
Kegyes Holdanya
Kegyes Vízapa,
Kegyes Földanya,
Kegyes Istenek,
Kegyes Szellemek,
Áldozunk most Előttetek,
Tiszteljük az Ősi Rendet,
Áldozatunk Fogadjátok,
Amit kérünk megadjátok,
Előttetek fejet hajtunk,
Fogadjátok hódolatunk”
Az ezt megelőző időszak a felkészülésé, a lélek megüresítéséé, hogy tiszta szívvel tudja mindenki fogadni az ÚJ érkezését, harmóniában Magával, Másokkal és a természettel. Megismerve és elfogadva annak örök törvényszerűségét, a VÁLTOZÁST, mely természetéből fakadóan örök és megállíthatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése