Zarándoklat Esztergomért

A politikai célját az 50km-es gyaloglásnak mindannyian ismeritek, ezért abból a szemszögből szeretném egy picit megmutatni, amit az láthatott/tapasztalt, aki végigment.

A távolságot tegnap(szombaton) többen is megtették a Gerecse kupáért, ez a leghosszabb táv, a szintideje 12 óra. A fizikai és szellemi állóképességet egyaránt próbára tevő EMBERI tevékenység.

A csapat nagy részénél közre játszott az eltunyultság, a rutintalanság(több időt is szántak rá). Mindannyiunknak pedig, hogy az éjszakai sötétség miatt  a táj szépségét nem élvezhettük, az aszfalton járás pedig az embernek is ugyanúgy rosszabb a terepnél, mint a lovaknak. Ráadásul az időjárási jóslatok is kedvezőtlenek voltak.

Indulás előtt a Főtéren találkoztunk, kiosztották a feliratos(zarándoklat Esztergomért) láthatósági mellényeket, tájékoztatást tartottak a szervezők. Elmondták, hogy milyen elvárásai vannak a rendőrségi kísérő személyzetnek: kettes alakzat, az út jobb szélére húzódva, ahol van ott pedig a járdán kell haladnunk. Szigorú alkohol(drog)tilalom. Aki elfáradt, bármikor kiszállhat illetve lehetősége van a szervezők kísérő gépjárműveire való felszállásra a következő pihenő pontig. Ehhez rendelkezésünkre állt különbusz is.

Elmondták, hogy a regisztrált 100 fő visszaszállításáról is Ők gondoskodnak.

A polgármester asszony ismét elmondta a célt, hogy a petíció átadásán kívül, minden esztergomi sorsának jobbra fordulása érdekében a civil összefogás, a kitartás fontosságát szeretnénk megmutatni az országnak és, hogy reméli, hogy az ÚTON jobban megismerjük egymást, támogatni, segíteni tudjuk az eddig ismeretlen társainkat is, tudván, hogy a különbözőségeink ellenére a célunk ugyanaz.

Az elején még egy kicsit rendetlenek voltunk, ráadásul én egyedül voltam, de a szervezők és a Sors keze nagyon ügyesen koordináltak, ezért mindenki gyorsan megtalálta a „párját”. Hogy még véletlenül se felejthessem el, hogy egy ilyen túra mindig Magunkról IS szól: „csókolom, Pestig tetszik menni?” A szavak egy kamaszkorú fiatalember száját hagyták el kezében egy „a mentelmi jog nem örökös” feliratú táblát tartott. Kértem, hogy a magázódást felejtsük el, de egyébként ez a cél.

Egész úton a szervezők gondoskodtak víz, gyümölcs, kávé… utánpótlásról, minden elismerést megérdemelnek érte.

Végig a menetet a lakosság bátorító, szeretetteljes támogatása kísérte. Minden településen voltak, akik tettekkel a lehetőségeikhez mérten fejezték ki együttérzéseiket. Tapsos-bátorító szavakkal, az éjszakai sütésből származó friss zsömlével, hajnali 2-kor friss pogácsát, kávét kínálókkal egyaránt találkoztunk.

Köszönet érte MINDENKINEK, aki fennmaradt és gondolt Ránk.

A biztosítást végző kíséretnek szintén, akik valóban "szolgáltak és védtek", a sajtó munkatársainak, akik a valós információért és egy jó sztoriért "mindenre képesek". 

Az időjárás-felelősnek IS, aki megcáfolva az előzetest csillagos égboltot és a piliscsabai dombon hátszelet adott Nekünk.

Több emberrel megismerkedtem közben, az egyik egy jó kondícióban levő idősebb értelmiségi úr, aki budapestiként leutazott Esztergomba, tehát Ő hazafelé ballagott végig.

Bevallom a Budapest tábla „kiütött” így a városhatártól az Amfiteátrumig tartó szakaszon éltem a busz adta lehetőséggel. Azt hittem nem kell felállnom utána, de tévedtem.

A „pesti EMBEREK” sem lógtak ki a sorból, ugyanis hoztak ők is kávét, teát, pogácsát, vártak Minket.

Mivel a Szent István térre kaptunk engedélyt a Lánchídon mentünk át. Ugyanazzal a fogadtatással találkoztunk, mint út közben.

A téren vártak és volt, aki azt mondta, hogy „na persze 10-20-an vagytok!”. Ez nem igazán lepett meg, mivel egész úton on-line kapcsolatuk volt a sajtósainknak, nagyjából tudtuk a „híreket”.

Itt csatlakoztak hozzánk azok az esztergomiak is, akik csak reggel tudtak elindulni vagy más okból nem tudták vállalni a kimerítő gyaloglást.

Egyébként még az elején készült  Rólam is egy foto(szét is dobták), de mondtam, hogy eddig és ne tovább.

A téren Tétényi Éva megköszönte a csapatnak a kitartást, többen köszöntötték, elmondta, hogy átviszi a petíciót a parlamentbe. Visszaérkezésekor a tapasztalatot ezzel kapcsolatban,majd elénekeltük a Himnuszt és elengedtük a béke és szabadság szimbólumait a galambokat.

Előkerült több busz és gépjármű is, tehát regisztrációtól függetlenül senkinek nem kellett gyalog visszajönni.

„Esztergom ezt tudja és ezt tudjuk megmutatni az országnak.”(Tétényi Éva)

Ezt tudtam Nektek megmutatni, legközelebb gyertek Velünk, megéri az élmény.

Bővebb információk és a képek megtalálhatóak az Esztergom LIVE internetes portálon.