Hónapok óta drasztikusa emelkedik a csecsemő-gyilkosságok, gyerekgyilkosságok , öngyilkosságok száma, melynek töredéke kerül a címlapok hasábjaira.
Mi lehet az oka? Valószínű köze van hozzá, hogy „jobban élünk, mint egy éve”, de ez önmagában nem ad magyarázatot, ugyanis ennek fényében már a fél ország halott lenne.
Sokkal valószínűbb, hogy ezek a személyek nem rendelkeznek(rendelkeztek) a változással, a stresszel való megküzdéshez hatékony stratégiával és az agresszió kezeléshez is meglehetősen kevés eszközt birtokolnak.
Lehet ódákat zengeni arról, hogy egyre nagyobb teret hódít a radikalizmus, de ehhez a terjedéshez elengedhetetlen előfeltételi ezek a tényezők.
Az agresszió: minden olyan viselkedésforma, melynek célja másoknak kárt okozni.
Formái szerint lehet: testi, szóbeli és lelki.
Iránya szerint pedig lehet: kifelé(mások) vagy befelé(saját magunk) ható.
Olvasok, cikkeket, kommenteket.
Sokszor észre sem veszik az emberek, hogy hozzászólásaik mennyi agresszivitást hordoznak magukban.
Az egészséges véleménynyilvánítás és a vita nélkülözi a túlfűtött érzelmi megnyilvánulásokat-így az agressziót is.
Célja nem az ellentétes véleményt képviselő földbe döngölése, a vélemény a kinyilvánítójával együtt való megsemmisítése, hanem az „arany középút” megtalálása lenne.
Nagyon látványos, amikor a testi agresszió következményeivel szembesülünk, de a verbális és a lelki agresszió sem okoz kisebb károkat. Sokszor a kriminál-pszichológusok az ilyen esetek mélyére ásva megtalálják azokat a gyerek, fiatalkori sérelmeket melyek a személyiség torzulásához, ennek következményeként pedig a tett elkövetéséhez vezettek.
Nehéz, nagyon nehéz ezeknek a sérüléseknek a begyógyítása. Azok a személyek, akiknek az életét végigkíséri a külső agresszió általában nem is sajátítják el. Sokkal inkább a páncélnövesztés, az állandó „harci készültség” jellemzi Őket, testük-lelkük pedig hemzseg a gennyes sebektől, melyek a feldolgozatlan sérülések következményei.
Mielőtt kivetítenénk, nézzünk mélyen magunkba, hogy vajon nincs-e nekünk is olyan sérülésünk mely másban tükröződik vissza.
Az interneten nick-ek, avatarok mögé bújva vagdalkozunk nick-ek, avatarok ellen. Ismeretlen, láthatatlan ellenségekkel küzdve.
Ez így olyan, mint Don Quijote harca.
Valójában nem a szélmalom volt az ellenfél, hanem a látomás, az az ÓRIÁS aminek Don Quijote látta.
Az igazi ellenség sokszor nem is kívül van, hanem belül. Az előítéletekben, képességeink nem ismeretében, a látómezőnk beszűkülésében gyökerezve.
Ismerd meg Magad és megismered a Sorsod, mert minden ami hatással van az életedre Benned van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése