Sokszor szoktuk mondani, hogy csillaghulláskor hogy kívánj valamit és az teljesül.
A hétvégén „csillaghullás” volt nem i igazán lehetett jól látni a Telihold uralta az éjszakai égboltot, felhős is volt az ég… Tehát inkább csak sejthető volt, hogy idén sem maradt el semmint látható.
Mégis vegyes érzéseket szült Bennem, mert valójában ez nem csillaghullás, hanem „csak” meteoreső és maguk az igazi csillagok sosem esnek le. Messzire világító fényük, apró pontokként bevilágítja az éjszakai égboltot és csak az idő és saját energiájuk elvesztése során hunynak ki, de le nem esnek.
Talán minden ember a lelke mélyén vágyik arra, hogy a csillagok útját járja, valódi, igazi csillaggá váljon. Mások csodálják, tiszteljék és úgy tekintsenek rá, mint valami égi csodára az égbolton.
Amikor gyerek voltam azt mondták, hogy válasszak csillagot, ami megmutatja majd az utamat.
Sokan szokták választani a legközelebb eső világító égitestet az Esthajnalcsillagot, ami valójában szintén nem csillag, hanem a Vénusz, amit megvilágít a Nap. Felnéztem az égre nem tudtam választani, úgy éreztem, hogy bármelyik csillag megfelelő lehet, hiszen mindegyik olyan, mint a Nap.
Ha valaki a csillagok útjára vágyik olyan tulajdonságokkal is kell rendelkeznie, mint a csillagoknak. Benne kell lennie a folyton égő tűznek, mely fényt és meleget ad, képesnek kell lennie újra és újra megújulni a maga erejéből, tudnia kell mit kezdeni azzal, hogy azok a bolygók, holdak amik körülötte keringenek valamint az azokon keletkezett élet mind-mind Tőle függnek. Az Ő megtartó erejétől. Nem az Ő akaratából, hanem a vonzás törvényéből következik be ez a jelenség. Tehát egy igazi csillag nem lehet válogatós, nem mondhatja azt, hogy ez a bolygó szép ez meg nem tetszik, ezért elpusztítom, ugyanis egyetlen kitöréssel tönkreteheti az egész planétáját, tönkretehet minden életet.
Ráadásul ez a csillagosdi roppant magányos játék tud lenni, ritka a dupla csillagállás, mert ez esetben a másik Napot is tiszteletben kell tartani, viszont megvan az az előnye, hogy kisebb energia befektetéssel fenntartható az élet feltéve, ha jól tudnak együtt mozogni, és ideális távolságban vannak egymástól. Bevallom valami fura érzésből nekem mindig is ez tetszett. Lehet, hogy mert a Rák csillagképben is van egy ilyen? Nem hinném, sokkal inkább azért, mert ezt a csillagok a végső fejlődési periódusukban képesek produkálni.
Tehát aki azt gondolja, hogy az egy a Napisten-nél nincs fejlettebb téved…
Hogy kívántam-e valamit? Természetesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése