„Nem elég fegyverért kiáltani, elébb tudni kell ki az ellenség, és hogy kinek a kezébe lehet adni a fegyvereket, mert a szablyának két éle van” (Dáné Tibor)
Az elmúlt időszakban nem keveset foglalkoztam a napi politikai eseményekkel, mert kis kutatásban vagyok a vezetői személyiség és a hozzá kapcsolódó-kapcsolható technikák tekintetében.
Mint minden kicsit művésznek ez az időszak nem kedvező, tán elég sokan ismerik a mondást, hogy „háborúban hallgatnak a múzsák”. Többek között ezért is nem tetszik a rendszer ami most van és amilyen irányt egyre inkább vesz.
A mindenhonnan hallható háborús retorika, az állandó szabadságharc emlegetése, mindenféle másként gondolkodó ellenségnek kikiáltása, az olykor a virtuális térben arc és név nélküli bozótharcosok megjelenése valamiért abba az irányba vitt, amit hosszú évek óta gyakorolok ez pedig az emberi elme és lélek sötét rejtelmeinek útvesztőiben való bolyongás a pszichológia/pszichiátria világa.
Ezen a területen - és javítsanak ki az idősebb, okosabb és nevesebb szakemberek, ha nem így van- csak és kizárólag olyan személyiség nem téved el, aki magas önismerettel és kiegyensúlyozott személyiséggel bír. Merem állítani, hogy az elmúlt évek „hadviselése” megtanított mindarra, amit addig nem tudtam magamról, megismertem az „árnyoldalamat”, amiben az a kellemetlen, hogy ugyanolyan világos, mint az addig ismert alapszemélyiségem az érzések világában csak éppen szellemi síkon.
Sokaknak elmeséltem mégis kevesen értették meg azt, hogy igen kevés dolog változott meg az elmúlt 2000 esztendőben a szellemi háborúk tekintetében. Eredeti elképzelésem szerint a vezető személyiségében levő tulajdonságokat párhuzamba kívánom állítani a zsidó-keresztény vallásban isteni és angyali minőségre kivetített képekkel. Ennek nagyon egyszerű, de személyes oka van. Ugyanis van egy „háború” ami minden olyan személyben lejátszódik, aki vezetői minőséget kíván elérni és én kénytelen voltam megküzdeni valakivel minden akaratom és érzésem ellenére az alábbi ok miatt.
Jelen helyzetben egy tulajdonságot, egy minőséget emelnék ki a képből és ez Lucifer, a Fényhozó, a hatalomvágy megtestesítője. A belső harcban az ellenfél az igazi ellenség.
A történelem során sok olyan személyiséget láthattunk, akik nem tudtak ezzel az ellenséggel megküzdeni, ezért kidobva/kivetítve magukból másokban kívánták legyőzni azt. Ahogy az idézet szól „először tudnunk kell, hogy ki az ellenség”. Ebben az esetben az „ellenség” saját magunk vagyunk egy vagy több olyan tulajdonságunk amit nem fogadunk el saját részünkként, nem akarjuk megérteni, tudomásul venni, hogy először magunkkal kell megküzdeni.
Én hiszem, hogy mindenki, aki eddig eljut az élete során jó vezetővé kíván válni, jó elképzelései vannak, jót akar az embereknek, de… Nem mindenki tud megküzdeni azzal a belső ellenséggel, aki folyamatosan azt akarja vele elhitetni, hogy Ő mindenek és mindenki felett áll. Ez a hatalomvágy hangja, a mindenki fölé való kerülés az uralkodás vágya. Ez Lucifer hangja, aki különbnek, jobbnak, többnek akarja láttatni az embert először saját, majd mások szemében. Igen nagy „ellenség” a maga hazugságaival, de nem kívülről szól a hangja, hanem belülről. Ha valaki rendelkezik kellő erővel, amit egyébként Mihállyal és kellő mértékű igazságérzettel és igénnyel, amit Uriellel szoktak volt a vallási irodalmak szimbolizálni, akkor képes legyőzni ezt a belső hangot. Ha elég fiatal, mint Rafael amikor szembe jön magával, akkor fiatalon túl is van rajta. Ha jó a kommunikációs képessége(Gábriel), akkor beszélni is tud róla. Ha mindezt vezetői szinten a döntéshozatalában is megjelenik élet és halál ura lett( Azriel). Ha képes közben gyengéd szeretettel védeni a rábízottakat és a gyengéket szem előtt tartva a jövőjüket és érdekeiket, akkor megmaradt oltalmazónak is.(Seriel).
Ha minden képessége tudatában van és képes a semmiből valamit megalkotni és felismerte ezt elérte azt a szintet, ahonnan nincs tovább a vallási irodalmak szerint Ő maga lett a Teremtő.
Én magam a képességek birtokában vagyok és a hasonló a hasonlónak örül elv alapján felismerem mindazokat, akik szintén és azokat is, akik nem vagy nem küzdöttek meg magukkal.
Az országnak-sőt talán a világnak is-olyan vezetőkre van szüksége, akik megküzdöttek és alkotni, teremteni akarnak a maguk és a rábízottak boldogulása, szebb jövője érdekében.
Mindenkiben, aki valaha megharcolta ezt a csatát kidomborodik valamelyik tulajdonság, ami erősebb, dominánsabb a többinél, de mindenki képes arra, hogy együtt tudjon működni a többivel, mert ugyanúgy része az is és ezek az emberek azt látják meg a másikban és nem Lucifert, mert az le lett győzve.
Bizony igaz az a mondás, hogy mindenki magából indul ki és saját magát látja meg minden találkozásban másokban is.
Nem kedvelem a kényszerű harcokat, mert mivel túl vagyok a saját harcomon tudom, hogy hogyan győzhetem le az „ellenséget” ami nem más, mint egy vetített kép, más belső ellensége, más félelmei, nem én vagyok és nem is leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése