Mondd mennyit ér az ember...?

Évek óta foglalkozom a társadalom helyzetével, azzal az értékrendi válsággal, ami nagyon régóta jelen van, de tán ezekben a napokban éri el a csúcspontját.
Ennek a blognak az előfutárát kb 2 hónappal ezelőtt írtam. Akkor némi port vert fel a születésszabályozással kapcsolatos törvénytervezet és elkezdtem boncolgatni, hogy mi is lehet az oka a demográfiai mutatók csökkenésének. Miért akar a kormány ilyen drasztikus döntést hozni?

A gyermek sajnos egyre kevésbé tölti be az életünkben azt a szerepet, amit Neki szánt az ég.
Mint, ahogy egyre kevésbé töltjük be mi Magunk is.

Azóta egy egyre borzasztóbb kép kezd kirajzolódni és az eddigi problémák mellé egyre szélesebb körben kezd elterjedni a "rettegett rém" a SZEGÉNYSÉG. A szociális olló egyre erőteljesebb kinyílása, nagy kihívást jelent, mind a benne élők, mind a szakemberek, mind pedig az államigazgatás számára.
A probléma évezredek óta osztja meg a társadalmakat. Minden háború gyökerénél  megtalálhatjuk a társadalmi elégedetlenséget. A világ össztermékének közel 90%-át az emberiség mindösszesen 10%-a tartja kézben. A hatalmi harcok, ezért törnek ki, ezért állunk háborúban egymással, magunkkal, a természettel.

Sokkal mélyebben lakik tehát az ok, a gyökereinkben, a zsigereinkben.
Senki nem tudja, hogy hogyan lett az EMBER, de szinte mindenhol megtaláljuk azt, hogy MI LENNE az ÉLETE CÉLJA. A teremtéstörténetben, azt mondja az Isten, hogy Nekünk adja a Földet, hogy éljünk Rajta, használjuk, népesítsük be és uralkodjunk az ÁLLATOK felett. Nagyon sok vallási irodalmat elolvastam, valamiért majd mindegyik nép Magát tartja "egyedül üdvözítőnek", a többi ember felett állónak, hatalmasnak Isten által kiválasztottnak. Isten útjai kifürkészhetetlenek, miből gondolja bárki is, hogy nem fordult el Tőle azok miatt a cselekedetek miatt, amit a "gondviselés akarata" ellenére tett? Egyáltalán létezik-e minden misztikus lény vagy csak ez elménk szüleményei? Az irodalmi alkotások szerint:
A bűnbeeséssel kezdődött, ami a jó és a rossz tudásának fájáról evés után(!) a ROSSZ melletti DÖNTÉS. Ugyanis, amikor "lebuktak" nem vállalták fel a tettet, hanem elkezdtek hárítani, bűnbakot keresni. Ez így zajlik mind e mai napig.
Az ember test-lélek-szellem egysége. az ember, akkor válik EMBERRÉ, amikor felelősséget vállal a tetteiért.
Nem a színe, kasztja, rassza határozza meg, hanem személyiségének érettségi foka, minősége. Az öncél vagy a közcél irányába való hajlandósága , az, hogy a tudását az építésre vagy a pusztításra használja.
Amikor Jób elveszíti mindenét és még ellene is fordulnak, ezt mondja:
"Mezítelen jöttem anyám méhéből és mezítelen térek vissza a földbe ahonnan vétettem, az Úr adta, az Úr elvette áldassék a Neve."

Mindennek ami az életünkben történik oka és célja van, tanít, fejleszt, épít.
Mindannyian vágyunk valami biztosra és hajlamosak vagyunk ezt "magunkon kívül", keresni, pedig ott csak egyetlen biztos van a változás. Miért is? Mert ez az élet rendje, ha nem így lenne ki sem fejlődtünk volna.

Hogy ki-ki mennyit ér a Maga szemében csak Ő tudhatja, hogy mennyit ér Mások szemében az pedig attól függ, hogy mit és mennyit mutat meg belőle. Ez a fejlődés, az önismeret útja, ha megállunk Rajta sosem érjük el azt, ami tán minden ember célja: az elfogadás, a biztonság, a kiegyensúlyozottság vagy tömören, az örök élet.