„Hiszen az ördögök nem mások, mint maguk a világi vágyak, melyek profán teremtmények előtt elzárják az utat az üdvözültek mezői felé.” Cao Hszüe-csin
A főiskolát mint a tanulmányaim nagy részét munka mellett végeztem, ezért levelező tagozatra jártam az első két évben tandíjat fizettem, ami azt kell mondjam, hogy mivel a tankönyv és jegyzetárak nem voltak túl magasak a fizetésemből meg tudtam oldani, mint ahogy a megélhetésemet és némi szórakozást is. Különösebb nehézségeim tehát még itt sem akadtak éltem a dolgozó nők és az egyetemisták megszokott életét.
A fordulat időszaka az 1998-as parlamenti választások után kezdődött-előre bocsátom, hogy az idő tájt nem foglalkoztatott a politika a mai szóhasználattal élve a „birka emberek” szintjén érzékeltem a történéseket. Azt, hogy bár nem kellett tandíjat fizetnem az tankönyv és jegyzet árak el kezdtek emelkedni és még elég sok minden másé is. Egyre nehezebben jöttem ki a fizetésemből. Ekkor még élt édesapám is és bizony előfordult, hogy bár- akkor már 2 éve a saját lábamon álltam- esetenként a szüleim támogatására szorultam. Ekkor találkoztam azzal a számomra érthetetlen dologgal is, amit így hívnak munkahelyi intrika. Az azt megelőző időszakhoz képest semmit nem változott sem a munkához, sem pedig az emberekhez való hozzáállásom mégis az egyik munkahelyi vezetőnőm a kákán is csomót keresett. Akkor még nem értettem…
Nagyon megviselt lelkileg az igazságtalan bánásmód, pláne amikor egy nap a vezetőápoló behívatott és egy teljesen érthetetlen helyzetet felvázolva azt mondta, hogy „az egyik hozzátartozó szülő megvádolt azzal, hogy az egyébként felnőtt férfi „gyerekének” gátolom a gyógyulását”. A történet az volt, hogy beszállították a fiatalembert egy orgia után, mert az anyuka azt állította, hogy megszállta az ördög és ezért hentergett a démonokkal. Őszintén szólva beszélgettem a fiatalemberrel és nem tűnt másnak vagy betegebbnek az többi hasonló korú ismerősömnél, akik ezt az égbekiáltó BŰNT időnként sportszerűen űzték. Az olvasóra bízom, hogy eldöntse, hogy ezek után(és figyelembe véve a mai helyzetet) kit kellett volna kezelni. Mivel perrel fenyegetőzött-és bár nagyon úgy tűnt, hogy a vezető ápoló velem ért egyet- megegyeztünk, hogy az utolsó évre átmegyek a Belgyógyászati Klinikára, ahol éppen létszámhiánnyal küszködtek. Tehát ezt a csatát nem harcoltam/harcoltuk meg ekkor a végsőkig.
Bár más jellegű volt a munka a belgyógyászaton is sikerült beilleszkednem. Az osztályvezető főorvos és a vezető ápolók nem féltették a helyzetüket nagyon jó csapatba kerültem. A legnagyobb stresszhelyzetet többnyire az okozta, amikor „elgurult a gyógyszer” ezt nyugodtan lehet szó szerint érteni, állandó gyógyszerhiánnyal kínlódtunk és itt ismerkedtem meg a központi gyógyszerelés hátrányaival, ha nehéz a gazdasági helyzet.
Olyan is előfordult sajnos, hogy a nyelőcső vénakezelésre érkező személy az alkoholmegvonás miatt delírium tremens állapotba került és szégyen szemre át kellett mennem a volt munkahelyemre nyugtatót kérni, mert az egész Klinikán nem találtunk kellő mennyiséget. Addig pedig – kb. 20 perc séta oda-vissza- kénytelenek voltunk a belgyógyászaton az ágyhoz kötözni néhány pizsama nadrággal és mivel létszámhiányosak is voltunk perverz módon az ügyeletes orvos látta el addig az én azon feladataimat is, amit a segédápoló nem tehetett meg. Tehát az előző sztorihoz képest lecsúsztunk egy picit mindketten. Az orvos ápolóvá, az ápoló kifutóleánnyá.
Azok között akik kitalálják, hogy ki volt kormányon kisorsolom az akkor szerzett egy pár virtuális hangszórót, nem kell aggódni a CD lejátszó is meg lett hozzá még abban az évben.
Ahhoz viszont máshogy jutottam hozzá. Ha a harcok ideje van a harcok ideje van. Legkedvesebb barátnőm elég zűrös személyiség volt. Bár anyagi gondjai nem voltak, de rengeteg sérülést szedett össze kamaszkora végéig, fiatal felnőttkora elejéig a párkapcsolatok terén. Volt egyfajta kisugárzása, ami valójában attól sem csökkent, hogy nem kevés túlsúlya volt. Elég furán is néztünk ki együtt ugyanis én a másik vége felé elhajló típus voltam. Nem nagyon foglalkoztam az evéssel, rendszertelenül is műveltem és ez akkor is meglátszott.
Az igazi problémák akkor kezdődtek, amikor „összejött” egy súlyos nemi identitászavarban küzdő papíron nővel-fejben férfival. A külső környezetből akkor is ömlő elvárások és a saját érzéseik(generált bűntudat?) feloldása érdekében az okkult tudományok felé fordultak.
Mint már írtam a vallások erősen érdekeltek, mondjuk úgy hobby vallástörténészként működtem. Tehát olvastam, összehoztam a történelmet az ideológiákkal, próbáltam megfejteni az összefüggéseket, a miérteket. Volt ami tiszta volt a tanult elméletek alapján is, de volt amit a gyakorlat világított meg. Az okkult és egyáltalán minden spirituális technikáknál jellemző –ide értve a csakra-nyitást és egyes pszichológiai tréningeket is- hogy kinyílnak a mélységek kútjai. Tehát felszínre jönnek az elfojtott vágyaink, céljaink, a tudatalattiba száműzött gondolataink, mindazok a tartalmak, amiknek megvalósítása valamilyen erkölcsi, társadalmi elvárás miatt akadályokba ütközött. Ideális esetben tudjuk, hogy ezek mikor és miért következtek be és rendelkezünk a helyzet kezeléséhez szükséges megoldásokkal.
Nos…Ez a helyzetben levők esetében nem volt ideális. Még az én esetemben sem, bár mint a végére kiderült nekem volt a legkönnyebben fel- és megoldható problémám, ugyanis a túlterheltségen kívül olyan amiről nem tudtam volna, hogy miért van és ne tudtam volna megoldani nem jött fel a mélységeimből. Ez a probléma viszont elvezetett egy olyan megoldáshoz az életemben, amit mostanában elég sokan választanak, én meg esőben, sétálva táblával tüntetek ellene miközben nagyon is megértem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése