„Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy”(József Attila:Hetedik)
A lelkünk egy bonyolult szerkezet, amikor megnyílnak az ajtók egyszerre szabadulnak fel mindazok az árnyak, amelyekkel életünk során találkoztunk. Pozitív és negatív életesemények egyaránt olykor képek, olykor hangok formájában jelentkeznek. Az egész helyzet olyanná válik, mintha az ébren álmodnánk. Hosszasan írtam a fejlődésemről, hogy érthetővé váljon, hogy miért nem igazán volt sötét árnynak lehetősége feljönni. Miért voltam az átlaghoz képest úgymond tiszta. Fejben és lélekben egyaránt. Minden árny amivel addig találkoztam Rajtam kívül volt és nem tagadom, hogy amikor „megláttam magam” azért ijedtem meg, mert a lelkem mélyéről előjött egy görög, egy kelta és egy római harcos képe. Mindez egy alig 60 kg-os csinosnak mondott nő testéből, testében. Gondoljuk csak végig a nőkről alkotott ideális képet, nyugodtan a fakanalas-gyereknevelőst, merthogy az események 11-12 évvel ezelőtt játszódtak. Tehát közel álltam a tudathasadáshoz, amikor megértettem, hogy a se fiú-se lány barátnőm valami hasonlót láthatott. Vele ellentétben és mert több tudással rendelkeztem a vallások területén, elhagytam az addig követett „istent”, amikor a bennem lakó „tudós” megtalálta azt a végpontot, ahova ez a személyiségfejlődés vezethet. Mindhárom politeista vallás mitológiájában előfordul ugyanis „hadistennő”. Rájöttem, hogy korántsem ért véget a személyiségfejlődés, hanem egy új szakaszhoz értem. Össze kell szerkesztenem mindazokat amik bennem vannak egy egységes egésszé, tető alá kell hozni. Integráltam a görög-római harcosokat végül is jelentős különbség nincs közöttük, megtartottam a keltát, de a férfias minőségük megmaradt. Ez alatt többek között a stratégiai gondolkodást, a lényegre fókuszálást, az irányítási képességet, a fegyelmet értem. Ezzel a minőséggel képes voltam a helyzet átlátására, a menthető és menthetetlen megkülönböztetésére, a fontossági sorrend meghatározására. Tehát valójában kinyílt egy ajtó a két agyféltekém között. Viszont megjelent egy-két nem kívánatos elem is nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagyok- e vagy lány és még a kannás bort is képes voltam literszám meginni. A helyzeten-miszerint maradjak meg nőnek és tartsam meg a célkitűzést- egy érdekes se veled, se nélküled kapcsolat segített át, ugyanis a férfiúnak meg azt kellett eldöntenie, hogy „ő a jófiú, aki a rosszat játssza vagy ő a rossz, aki a jót”. Fogalmazzunk így nem én voltam előtérben.
Ne feledjük, hogy közben 2-3 műszakban dolgoztam bagóért, végzős voltam a főiskolán, távol voltak akik a biztos hátteret adták, a barátnőm a partnerével együtt „szétesett” egyfajta tudathasadt állapotban volt, voltam ekkor már vaságyastól 55 kg.
Amikor a létszám-hiány miatt a munkahelyi vezetőim nem tudtak elengedni a szakmai gyakorlatra szabadnapok nélkül, a fizikai és lelki teljesítőképességem végére értem. Tanulmányi szerződésem volt, tehát tudtam, ha felmondok vissza kell fizetnem a költségeket(ismerős?). Felhívtam a szüleimet és megkérdeztem, hogy mit szólnak hozzá. Képesek voltak még ebben is támogatni, illetve azt mondták, hogy „gyere haza aztán megoldjuk”. A felmondó levelemet nem értették a vezetőim, ugyanis semmi nem látszott meg a munkavégzésem minőségén, a szakmai feladatokat képes voltam ellátni, bár látszott, hogy fáradt vagyok. Ők javasolták, hogy menjek inkább betegállományba, pihenjem ki magam. Akkor mondtam azt, hogy nem megoldás a helyzetemre, ahhoz el KELL hagynom a várost, közben ugyanis a se fiú-se lány öngyilkos lett. Leginkább ezzel nem tudtam mit kezdeni, azzal hogy nem tudtam megmenteni, tehetetlen voltam abban a helyzetben, minden tudás és jó szándék kevés volt. Ahhoz, hogy el tudjam fogadni a döntését és hogy megtaláljam - hasonló szerkezetként- a jobb megoldást „vissza kellett kapnom a hegyeimet”.
Ezt értsük úgy, hogy a biztonságos, távlatot, perspektívát nyújtó környezetet, azt az állapotot, ahol felül lehet emelkedni a helyzeten, ahol van időm és energiám élni az életemet, az enyémet, nem amit mások szeretnének, hogy éljek...
Sokat tanultam és tapasztaltam azokban az években és helyzetekben, de a letisztulásához idő kellett. Magammal hoztam valami fontosat amit, ha már építésről beszéltünk eddig hívjunk így: a mestergerenda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése